Állati jelenlét Krasznahorkai László prózájában

Absztrakt

Krasznahorkai László prózájában gyakran szerepelnek állatok, kezdve a Sátántangó Micurjától bálnán, farkasokon, különféle madarakon át a csüngő araszolóig. Dolgozatomban azt vizsgálom, mi az állatok szerepe a Krasznahorkai-fikcióban, hogyan és miért bontják meg az antropocentrikus világképet, sajátos érzékelési formájuk artikulálásával milyen narrációs technikák válnak lehetővé.  Jan Alber az állat-narrátorral operáló kortárs műveket úgy jellemzi, mint ahol az állat-ember viszony nem dichotómikus, hiszen a filogenézis szempontjából egy folyamat részei, nincsen éles határ közöttük. Krasznahorkai prózavilágában egy folyamatosan újragondolt valóság és fikció viszonyával találkozunk, ahol az állatok idegen nézőpontjából reflektálhatunk az emberi tudás, s még inkább bölcsesség határaira, háborúkra, környezetpusztulásra, sebezhető emberi és nem-emberi állatok kihalására.