„A est(erházy) A.”

A fordítás feladásának lehetőségei Esterházy Péter „nyúlkönyve” alapján

Absztrakt

A nyelvek és a kultúrák közötti átjárás kérdésére Esterházy Péter életművének egyik visszatérő motívuma, amely legszemléletesebben a „lefordíthatatlan szójáték” kifejezés gyakori használatában mutatkozik meg, utalva vele egy-egy szöveghely, szójáték vagy kulturális allúzió fordításának kihívásaira. Egyetlen fordítói vállalkozásában – Irene Dische és Hans Magnus Enzensberger Esterházy – eine Hasengeschichte című német meséjének magyar változatában – Esterházy olyan performatív szövegteret hoz létre, amelyben a fordítás folyamatának és a fordításhoz való viszonyulásnak legkülönfélébb módozatai érhetők tetten. A mese magyar változatába beépített fordítói kiszólásai játékos egyidejűséget teremtenek a fordított mű és a fordítás folyamata között. Nemcsak a lefordított szöveg válik láthatóvá, hanem a fordítás létrejöttének dilemmái és a fordító gondolatmenete is. A tanulmány két fordítástudományi koncepció, a transzfikció és a transzkreáció alkalmazásával azt vizsgálja, milyen fordítói koncepció áll Esterházy fordítói megoldásai hátterében.

A vizsgált szempontok alapján megállapítható, hogy az Esterházy-mese magyar változatának transzfikciós olvasata a kulturális fordítás és a nyelvközi fordítás, a „tulajdonképpeni fordítás” egymásrautaltságára hívja fel a figyelmet és a fordítás transzformatív-transzkreatív aspektusát emeli ki, hangsúlyozva a fordítói kreativitást és láthatóságát. Esterházy fordítói gyakorlata összefüggésbe hozható a fordítói pozíciónak a posztkoloniális kultúrakutatásban végbement elmozdulásával, amelynek következtében a fordítói beavatkozás már nem esik negatív megítélés alá. A kulturális távolság és aszimmetria figyelembevételével a fordító kreatív részesévé válik az irodalmi alkotásnak, sőt, akár saját láthatóságát is tudatosan felvállalhatja a fordított műben.