„…nemcsak én írom e verset, én is vagyok a kézirat”

Identitás és történelemkép Faludy György műveiben

Absztrakt

Az esszé Faludy György Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzában megformálódó identitáskoncepciót elemzi. Másik fő kérdése, hogy miért bontakozott ki akkora kultusz a könyv és Faludy személye körül az 1980-as évek végén és az 1990-es években, illetve vajon mi az oka a későbbi feledésbe merülésnek. Tézise szerint a Pokolbéli víg napjaim egy olyan személyiségképet és történelmi értelmezést közvetített, amely jól illeszkedett a rendszerváltás közösségi elvárásaihoz. A mű anekdotázó stílusa, pikareszk jellege, valamint második felének diktatúraábrázolása a szabad, hatalom által nem meghatározott személyiség lehetőségét hirdeti. Ugyanez jellemző Faludynak a pályája kezdetétől megfigyelhető image-építésére. Elemzésem arra koncentrál, hogy Faludy milyen narratív és fikciós eszközökkel igyekezett saját személyiségképét megalkotni, és mindez milyen történetfilozófiai implikációkkal járt.