„Mindent eláraszt, ami az útjába kerül” – a 2004-es indiai-óceáni földrengés és szökőár katasztrófadiplomáciai elemzése

Absztrakt

A 2004-es indiai-óceáni földrengés és cunami egy rendkívül összetett folyamat eredménye volt, és óriási mennyiségű szeizmikus energia felszabadulásával járt. Bár sem a földrengés, sem a szökőár nagysága nem volt példátlan mértékű, az érintett terület nagysága, a tengerszint feletti magasság, a helyi lakosságszám nagysága, a népsűrűség, illetve a védekezés felkészületlensége miatt a csapást az emberiség egyik legpusztítóbb katasztrófájaként azonosíthatjuk. A jelen kutatás a katasztrófa eseményeit vizsgálja a délkelet-ázsiai katasztrófadiplomácia keretei között. A vizsgálat módszertani keretrendszere a komplex adaptív rendszer (CAS) módszere, amelyet négy tulajdonságon és három mechanizmuson keresztül alkalmaznak komplex rendszerek elemzésénél. A CAS-módszer változói közül az esemény során a diverzitás tulajdonsága, valamint az építőelemek mechanizmusa határozta meg a regionális együttműködést. A 2004-es természeti csapás jól demonstrálja, hogy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének tagállamai a sikertelen védekezés ellenére eredményesen működtek együtt a katasztrófa feldolgozásában.