ECSETRE FEL! – MAGYAR FESTŐMŰVÉSZEK A TURIZMUSORIENTÁLT HELYMÁRKÁZÁSBAN

Absztrakt

A tanulmány a magyar festőművészek településmárkázásban betöltött, pontosabban betöltendő szerepét vizsgálta a talentum- és a turizmusföldrajz elméleti szintézisében. A művészi életművek és a helyhez kötött kulturális örökség kapcsolatát korábban elsősorban a turisztikai attrakcióként is funkcionáló építészeti alkotások kapcsán közelítették, míg a festőművészet turizmusformáló potenciálja kevesebb figyelmet kapott. A szerzők arra kérdésre keresték a választ, hogy a jelentős társadalmi elismertségnek örvendő magyar festők életpályája, kitüntetetten a születési és a lakóhelyük, valamint az életút mérföldkövei által inspirált alkotásaikban megjelenített tájak képesek-e hozzájárulni az érintett térségek márkaértékének növeléséhez és a turisztikai kereslet élénküléséhez. A tanulmány különös hangsúlyt fektetett az alkotó–mű–hely viszonyrendszer feltérképezésére. A vizsgálat két fő adatbázisra épült: egyrészt a néhai Kossuth-díjas festőművészekre, másrészt a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) jelenlegi tagjaira. A szerzők az MMA-tagok születési és lakóhelyét térképes módszerrel elemezték, elsősorban az életpálya- mobilitás és a jelenlegi lakóhely eloszlás művészeti ággal meglévő kapcsolódásait vizsgálták. Megállapítást nyert, hogy Budapest a művészvilágban is központi szerepet tölt be, alapvetően a tehetségek megtartó és vonzó gravitációs centruma. A szerzők három ikonikus magyar festő – Egry József, Koszta József és Szőnyi István – példáján keresztül rávilágítottak arra, miként válhat egy-egy település márkájának formálójává a művészeti életmű. Ugyan a vizsgálatba vont művészek esetében nem igazolható közvetlen, nagy volumenű turistaáramlás, életük és alkotásaik határozottan hozzájárultak Badacsony, Szentes és Zebegény kulturális pozíciójának megerősödéséhez. Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a magyar festészet, noha kevésbé tekinthető a turizmus katalizátorának, fontos szerepet tölt be a nemzeti és területi identitásképzésben, a nemzetközi példák alapján a jövőben képes lehet értékalapú, fenntartható turizmus megalapozására. A tanulmány implicit módon a településmarketing egy alulértékelt dimenziójára hívta fel a figyelmet: a művészi életművek nem csupán esztétikai, hanem térformáló erővel is bírnak. A festők emlékezetének és alkotásainak professzionális márkázása és a helyszínekhez való tudatos kapcsolása új lehetőségeket kínál a turisztikai desztináció menedzsmentben tevékenykedőknek.