Az aszály hatása a marokkói mezőgazdaságra – Az alkalmazkodás lehetőségei a döntéshozók szándékai és a gazdák tapasztalatai alapján

Absztrakt

Marokkóban az előrevetített klímaváltozás következményeként növekedhet az aszályos periódusok gyakorisága és hossza a jövőben, a jelenség azonban már napjainkban is érezteti hatását. A csapadékeloszlás és a rendelkezésre álló vízkészletek mennyiségének kedvezőtlen alakulása ronthatja a mezőgazdaság egyébként is változékony teljesítményét, veszélyeztetve az élelmiszerbiztonságot, a gazdálkodók megélhetését, valamint a külkereskedelmi mérleg egyensúlyára is kedvezőtlen hatást gyakorolhat. A vizsgálat célja annak feltárása volt, hogy a mezőgazdaság teljesítményét jelenleg mennyire befolyásolja az aszályosság, mennyire hatékonyak a problémákat orvosolni hivatott, eddig bevezetett intézkedések, valamint, hogy a szektort szabályozó intézmények és döntéshozók milyen kihívásokkal küzdenek a fenntarthatóbb mezőgazdaságra való átmenet során. Van-e összhang az alkalmazkodó mezőgazdaságra való áttérésben a kormányzati tervek, a pénzügyi vagy szakmai támogatási programok által kínált lehetőségek és a gazdálkodók ismeretei, motivációi között. A vizsgálat kitért arra is, hogy a gazdálkodók éghajlatváltozással kapocslatos problémaérzékelése mennyire biztos, használnak-e, ismernek-e bármely, alkalmazkodás irányába mutató módszert, van-e válaszuk az előttük álló kihívásokra. A főként szakértőkkel lefolytatott mélyinterjúk és a gazdálkodókkal készített kérdőívek alapján megállapítható, hogy az aszályosság a mezőgazdasági teljesítmény alakulásának legnagyobb kihívása jelenleg és a következő évtizedekben egyaránt. A kormányzat által nyújtott képzések és pénzügyi támogatások hatása ugyan tetten érhető, de mindez egyelőre nem jelent számottevő változást a problémák kezelésében. A szakértők véleménye szerint a gazdák képzésének és a gazdaságok modernizálásának csekély mértékű sikere nagyban összefügghet az írástudatlansággal és általában az iskolázatlansággal, valamint a részvételi megközelítés csekély mértékével. A kormányzati támogatásokkal kapcsolatos irányok gyakran nem egyeznek meg a gazdálkodók elképzeléseivel. A korábban meggyökeresedett, exportorientált mezőgazdálkodás az aktuális gazdasági érdekek mentén szerveződött, és nem mindig vette figyelembe a termőhelyi adottságokat. A reformok irányába tett lépések vélhetően a korábbi rendszerben meggyökeresedett szokások és a gazdák változásokkal szemben mutatott rugalmatlansága miatt lassú ütemben halad. Lényeges lenne a politikaalkotás során a hatékonyabb részvételi megközelítést alkalmazni, ahol a döntéshozó következetesen figyelembe veszi a gazdák tapasztalatait és elképzeléseit a támogatási rendszer kidolgozásánál, hangsúlyozva a fenntartható mezőgazdálkodás alapelveit, amelynek része a nemzeti érdekekhez igazodó mezőgazdasági exportpolitika átalakítása is.