FÖLDRAJZ ÉS EMLÉKEZET KELET-KÖZÉP-EURÓPAI IDENTITÁSKONSTRUKCIÓK KONTEXTUSÁBAN

Absztrakt

A tanulmány a kollektív emlékezet, a tér és az identitás összefüggéseit elemzi a kelet-közép-európai kontextusra fókuszálva, különös figyelmet fordítva a társadalomföldrajzi megközelítésekre. A társadalmi emlékezet elméleti alapvetései Halbwachs, Assmann és Nora koncepcióira támaszkodva körvonalazódnak, de azokon túlmutatva az emlékezet helyekhez és terekhez kötődő alakzatai is bemutatásra kerülnek. Kulcsfontosságú fundamentum, hogy az emlékezetkutatás interdiszciplináris jellege lehetővé teszi a társadalomföldrajzi megközelítések integrálását, amelyek eddig kevésbé voltak hangsúlyosak, különösen a magyarországi tudományos mező közegében. A kelet-közép-európai régió sajátosságai, történelmi traumái – háborúk, kitelepítések, rendszerváltások – különösen relevánsak az emlékezettájak és a traumatájak kialakulásában, melyek egyszerre kötődnek a társadalmi konfliktusokhoz és a kollektív identitásokhoz. Ennélfogva a posztszocialista térség emlékezet-narratívái gyakran konfrontatívak, egymással versenyeznek és folyamatosan újraértelmezik őket. A tanulmány számos példán keresztül elemzi az emlékezet földrajzi dimenzióit, különös tekintettel az emlékezet- és traumatájakra, valamint az emlékezet politikai és társadalmi szerepére. Végezetül, rávilágít arra, hogy a kelet-európai emlékezet-orientált kollektív praxisok gyakran egymással versengő identitásformáló erővel bírnak, ami eltér a nyugat-európai, lineáris, inkább a kommemoratív rítusokhoz kötődő emlékezeti modellektől. A dolgozat továbbá ahhoz a tudományközi diskurzushoz járul hozzá, amely hangsúlyozza a földrajzi megközelítések szükségességét az emlékezet és identitás térbeli vonatkozásainak megértésében.