A vidék újrastrukturálódása és a prekariátus fogalma a majorok kutatásának szemszögéből

Absztrakt

Az újrastrukturálódás és a prekariátus koncepciója a majorok kutatásában két szempontból is tanulságos. Az első, hogy ezek a koncepciók lehetővé teszik a különböző léptékeken zajló folyamatok közötti összefüggések jobb megértését. Amíg a világrendszer-elméletek szempontjából elemzett prekaritás a majorbeli társadalmakat globális kontextusba helyezi, az újrastrukturálódás elsősorban az országos és a helyi léptékek között közvetít. A második tanulság, hogy mindkét koncepció lehetővé teszi a hosszabb időtávú vizsgálódást, a szakaszhatárok, és folytonosságok meghatározhatóságát. Az újrastrukturálódás három dimenziójának (az állam, a gazdaság és a civil társadalom) módszeres vizsgálata megmutatja, hogy a különböző szférákban végbement változások időben hogyan válnak el egymástól, illetve mikor mekkora mértékben alakítják egymást. A prekariátus fogalma pedig arra világít rá, hogy a munkakörülmények, vagyis a munkaadók globális beágyazottsága időben mennyire változó, vagy állandó.

A fenti elemzés alapján az látszik, hogy a globális politikai-gazdasági trendek és az országos léptéken érzékelhető társadalmi folyamatok a majorokban a 20. század folyamán sok szempontból speciális élethelyzeteket eredményeztek. A századelőn a falvaktól elkülönült, a nemzetközi agrárpiactól jobban függő uradalmi cselédség volt jelen. Az 1950-es évektől az elkülönülés részben oldódott, a szocialista nagyüzemek dolgozóiként a szociális jogok bővülése kiterjedt a majorban élőkre is, bár a falvakra jellemzőnél erősebb volt az üzem szerepe a helyi folyamatok alakításában. A rendszerváltás után a majorok sok esetben a községek szegregátumaivá válnak, és ismét a társadalmi távolság növekedése figyelhető meg, vagyis a globálisan növekvő társadalmi különbségek itt a leszakadó csoportok növekvő térnyerésében öltenek testet. A majorok tehát történeti távlatban is a prekariátus potenciális gyűjtőhelyeinek tűnnek, azonban a települési szintű, illetve a településen belüli, háztartási szintű differenciálódás is jellemző folyamat, amely megnehezíti a majorbeliek ilyenfajta címkézését.