A civil szféra szerepe a cyberbántalmazás megelőzésében és kezelésében

Absztrakt

A digitális forradalom alapjaiban változtatta meg a mindennapjainkat, az emberi kapcsolatok dinamikáját. Egy új tér jött létre – a cybertér, amely nem csupán kommunikációs platformként funkcionál, hanem a társaskapcsolatok megkerülhetetlen színterévé vált. A pozitívumok mellett számtalan veszélyt rejt magában, az egyik legsúlyosabb probléma a cyberbántalmazás, amelyre nem tudnak megfelelően reagálni sem a közoktatásban résztvevők, sem pedig az egyéb intervenciós tevékenységet folytató állami szereplők. A formális keretek között zajló oktatásban az adminisztrációs túlterheltség és a módszertani hiányosságok gyakran akadályozzák a hatékony beavatkozást. Az állami szereplőkbe vetett bizalomhiány miatt nem fordulnak az érintettek az intervenciós tevékenységet végző szakemberekhez így a segítségnyújtás újabb akadályba ütközik. Ebben a társadalmi környezetben
válik különösen fontossá a civil szféra szerepe. A tanulmány célja, hogy bemutassa, a civil szféra miként képes reagálni ezekre a hiányokra és együttműködni az említett intézményekkel, továbbá ismerteti, hogy milyen hátráltató tényezőkkel kell szembenézniük a mindennapi munkájuk során. A kvalitatív kutatás civil szereplőkkel készített félig-strukturált interjúk segítségével tárja fel a civil szféra jelentőségét, jó gyakorlatait és kihívásait. A kutatás rávilágít arra, hogy a civil szereplők jelentős szerepet töltenek be a prevencióban és az intervencióban egyaránt. A kutatás másik szakaszában, az érintett felhasználókkal készült interjúk szintén azt mutatták, hogy az állami intézményekben nem bíznak és probléma esetén a civil szervezetekhez fordulnának bizalommal. Módszertani szabadságuk, tudásuk és a kapcsolatrendszerük lehetővé teszik, hogy partneri együttműködéseket alakítsanak ki és tartsanak fent a formális intézmények szereplőivel. Ennek ellenére az eredmények azt mutatják, hogy anyagi nehézségekkel és humánerőforrás hiánnyal, politikai korlátozásokkal kell szembenézniük, amelyek veszélyeztetik a működésüket és a hosszútávú jelenlétüket az iskolák és a közösségek életében. A civil szereplők kitartó és aktív jelenléte kulcsfontosságú, ugyanis gyakran pótolják a formális rendszer hiányosságait és sok esetben az egyetlen hiteles segítségforrásként szolgálnak.