Felderítő tevékenység, kiemelt kockázatú tevékenységek értékelése

Absztrakt

A COVID-19-humánjárvány hazai terjedése olyan kihívások elé állította a teljes büntetésvégrehajtási szervezetet, melyekre azonnali, adekvát válaszokkal kellett reagálni a veszélyhelyzet fennállta alatt. A súlyos betegség általi fenyegetettség, az eredményes védekezéshez szükséges kényszerű jogkorlátozások, a fogvatartottak külvilággal és egymással való személyes kapcsolatainak lecsökkenése és az időtényező kiemelt szerepe együttesen jelentős pszichés terhet és ebből fakadóan feszültségforrást jelentett mind a fogvatartottak, mind a  személyi állomány számára. A büntetés-végrehajtási intézetek zártsága a fertőzés szempontjából kritikus pontot, és a büntetés-végrehajtási szervezet feladatellátás folyamatosságának biztosítása óriási kihívást jelentett az eddig bekövetkezett három hullám idején. A fertőzés terjedésének
megelőzése, továbbterjedésének megakadályozása, az érintett fogvatartotti vagy személyi állomány izolációja, egészségügyi ellátásának és a megfelelő szolgálatellátás biztosítása, a több forrásból is fakadó, emelkedő feszültségszintű csökkentése, valamint a rendkívüli események megelőzése nélkülözhetetlenné tette a fogvatartottakkal való – minden korábbinál szorosabb – együttműködést, hangulatuk monitorozását, tudatos alakítását, a pontos, időszerű információk beszerzését, ezzel pedig a döntés-előkészítés támogatását. Ezt a folyamatos adatgyűjtő, elemző-értékelő tevékenységet a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán felállított felderítési szakterület alakította ki, irányította, majd készített belőle értékelő jelentéseket hétről hétre az Operatív Törzs vezetőjének, megalapozva szakmai döntéseit, bevezetett intézkedéseit, az előadásban bemutatottak szerint.