A metallográfia selmeci gyökerei

Megemlékezés dr. Schleicher Aladár professzorról

Absztrakt

Eredetileg csak Schleicher professzorról akartam visszaemlékezéseimet megírni, mert feltehetően én vagyok az egyetlen szakember, aki munkakapcsolatban volt vele az 1950-es években a Magyar Szabványügyi Hivatalban. Ugyanis ő volt a fémöntészeti szabványosítási munkabizottság elnöke, én pedig egyik tagja a 10 fős bizottságnak, jórészt öntőtechnikus volt tanítványaimmal.
Az ülés kezdetekor az MSZH Kohászati Osztályának vezetője megjelent egy idősödő úrral. Bemutatta, hogy ő Schleicher Aladár és professzor úrnak szólítandó. Én az ő nevét akkoriban már hallottam, de személyesen nem ismertem. Mi, a bizottság tagjai összenéztünk: ki ő? Azzal én is tisztában voltam, hogy öntő szakember, és az egyesületben sohasem láttuk.
A professzor úr az ülésen aktív volt, jó megállapításokkal. Az ülés végén nehézkesen húzta fel télikabátját, de ugrottam hozzá, segítettem neki. Közben hozzám fordult: Nem kísérném-e el a Körútig, a villamoshoz. Én készséggel igent mondtam. Ballagás közben nem esett túl sok szó, láthatóan fáradt volt, amit ő megerősített, és köszönetet mondott a segítségért. Ez a kísérgetés rendszeressé vált. Így ismertem meg őt.