A vagyonelkobzás és a polgári jogi igény érvényesítésének problematikája a bírói gyakorlat tükrében
Absztrakt
Cél: Kutatásunk kiindulópontjául konkrét büntetőeljárást választottunk, amelyben a büntetőjogban szabályozott vagyonelkobzás, illetve a büntető-eljárásjogban definiált polgári jogi igény érvényesítése is megtörtént. A büntetőügy különlegessége az, hogy a sértett „állami szerv” polgári jogi igénye csak a vagyonelkobzás jogerős elrendelése után merült fel.
Módszertan: A témaválasztást annak vizsgálata indokolta, hogy a vagyonelkobzás és a polgári jogi igény kielégítése során a kétszeres elvonás tilalma, valamint a jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog érvényesülésének sérelme megállapítható-e?
Megállapítások: A tanulmányban dogmatikai megközelítéssel ismertetjük a vagyonelkobzás és a polgári jogi igény funkcióit, főbb jellegzetességeit, bemutatva a két jogintézmény korábbi, valamint jelenlegi anyagi jogi és eljárásjogi szabályozását. Napjaink jogelméleti, jogtudományi kutatásainak időszerű témájaként vetődik fel a magyar jogállami büntetőhatalom vizsgálata. A vizsgálat – időszerű témaként – veti fel annak kérdését, hogy a 21. századi jogállami büntetőhatalom gyakorlásával szemben merülhetnek-e fel kételyek. Górcső alá vesszük a vagyonelkobzás és polgári jogi igény érvényesítése közötti kollízió fennállását, és – ha van ilyen – hatását a jogalkotásra, a jogalkalmazásra.
Érték: Következtetésünk az, hogy jogállamban – a kétszeres elvonás tilalmára tekintettel – nem növelhető a terhelt hátránya a bűncselekménnyel okozott kár kétszeres megfizettetésével, részben az államnak vagyonelkobzás formájában, másrészt az úgynevezett „állami” költségvetési szervnek, a sértettnek polgári jogi igényként. A feltárt jogi helyzet is rámutat, hogy a jogállamiság alapvető elemeit – különösen a jogbiztonságot, a tisztességes eljárás követelményét – biztosítani kell a jogalkotásban és a jogalkalmazásban. Ennek lehetőségét a hatályos magyar jogi szabályozásban meg kell teremteni, ennek tartalmi meghatározása azonban további – jövőbeni – kutatás tárgya.
Hivatkozások
Balogh J. (1898). Vezérelvek. In Balogh J., Edvi Illés K. & Vargha F. (Szerk.), A bűnvádi perrendtartás magyarázata (pp. 23–194). Grill Károly cs. és kir. udvari könyvkereskedése.
Békés Á. (2018). Sértett. In Polt P. (Szerk.), Kommentár a büntetőeljárási törvényhez. 1. kötet 182, (pp. 167–183). Wolters Kluver.
Blaskó B. (1994). Jogállamiság – Büntetőjog – Bűnösség. Kandidátusi disszertáció. Magyar Tudományos Akadémia.
Blaskó B. (1995). Gondolatok a jogállamiságról. Belügyi Szemle, 33(7-8), 69–75.
Blaskó B. (2011). A büntetőjog előtörténete, eredete, kialakulása és fejlődéstörténeti vázlata az ókortól a XVIII. század végéig. Rendőrtiszti Főiskola.
Blaskó B. (2020). Magyar Büntetőjog Általános Rész. Rejtjel Kiadó.
Bodor T. (2009). Az elsőfokú bírósági tárgyalás. In Czimbalmos Cs. & Kőhegyes A. (Szerk.), A büntetőeljárási törvény magyarázata, 2. (pp. 949–1070). Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.
Botos G. (1996). A polgári jogi igény érvényesítésének egyes kérdései a büntetőeljárás folyamán. Belügyi Szemle, 34(7), 39–45.
Farkas K. (2020). A sértett helyzete az eljárás hatékonysága tükrében. In Hollán M. & Mezei K. (Szerk.), A büntetőjog hazai rendszere megújításának koncepcionális céljai és hatásai (pp. 62–72). Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet.
Finkey F. (1903). A magyar büntető eljárás tankönyve. Politzer Zsigmond és Fia.
Finkey F. (1908). A magyar büntetőeljárás tankönyve. Politzer Zsigmond és Fia.
Földvári J. (1970). A büntetés tana. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Hajdu L. (1971). Az első (1975-ös) magyar büntetőkódex-tervezet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Hollán M. (2008). Vagyonelkobzás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó.
Horgos L. (2021). A ius puniendi jogállami tartalmának kiteljesedése. In Szabó Cs. & Molnár D. (Szerk.), Studia Doctorandorum Alumnae. Válogatás a DOSz Alumni Osztály tagjainak doktori munkáiból. II. kötet. (pp. 11–260). Doktoranduszok Országos Szövetsége.
Horváth T. (1981). A büntetési elméletek fejlődésének vázlata. Akadémia Kiadó.
Kemenes I. (2001). A gazdasági szerződések követelményei és az új Ptk. Polgári Jogi Kodifikáció, 1, 9–31.
Király T. (2005). Szemelvények ötven év büntetőjogi és más tárgyú tanulmányaiból. ELTE ÁJK Büntető Eljárási jogi és Büntetés-végrehajtási jogi Tanszék.
Kiss A. (2018). A sértett szerepe a büntetőeljárásban. Országos Kriminológiai Intézet.
Komáromi B. (2015). Kártérítés a büntetőperben (A polgári anyagi és eljárásjogi szabályok érvényesülése a büntetőeljárás bírósági szakaszában). Büntetőjogi Szemle, 1-2, 59–67.
Lajkó P. (2015). A vagyonelkobzás története és szabályozása a hatályos Btk.-ban. Balassagyarmat.
Megyeri G. (2018). Nyomozás. In Polt P. (Szerk.), Kommentár a büntetőeljárási törvényhez. 1. kötet. (pp. 348–355). Wolters Kluver.
Somogyi G. (2009). A büntetőeljárásban részt vevő személyek. In Czimbalmos Cs. & Kőhegyes A. (Szerk.), A büntetőeljárási törvény magyarázata (pp. 131–185). Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.
Szabó A. (2010). A jogállami forradalom és a büntetőjog alkotmányos legitimitása, In Németh Zs. (Szerk.), Tiszteletkötet Sárkány István 65. születésnapjára (pp. 114–122). Rendőrtiszti Főiskola.
Tahy-Kiss K. (2011). Bírósági rendelkezés a – büntetőeljárásban érvényesített – polgári jogi igényről. Iustum Aequum Salutare, 2, 159–180.
Zoványi N. (2012). A büntetőjogi és a polgári jogi felelősség jogkövetkezményeinek összevetése. Debreceni Jogi Műhely, 9(4), 47–60. https://doi.org/10.24169/DJM/2012/4/6
.png)
