Nyomelmélet és nyomtan a 21. században
Absztrakt
Cél: A nyomelmélet a kriminalisztika egyik átfogó elmélete; a nyomtan a krimináltechnika részterületeként a nyomokkal kapcsolatos elméleti és gyakorlati ismereteket tartalmazza. A két kategória egymáshoz való viszonya a szakirodalomban nem kellően tisztázott. A nyom fogalma forrásonként eltérő. A nyomképződés filozófiai alapjai az utóbbi évtizedek hazai szakirodalmában háttérbe szorultak. A nyomok osztályozási rendszerét a modern kriminalisztika eredményei kezdik szétfeszíteni. A tanulmány ezeket a problémákat járja körül.
Módszertan: A dolgozat hazai és néhány amerikai szakirodalom feldolgozásával, elemzésével, összevetésével azok szintézisét végzi el.
Megállapítások: A tanulmány kimutatja a nyom fogalmának evolúcióját, korszerű és átfogó új nyomfogalmat alkot. Eszerint a nyom olyan tárgyi elváltozás, ami visszatükrözi az azt okozó test alak- és méretbeli tulajdonságait, egyes szerkezeti és működési sajátosságait, illetve a nyomképződés folyamatát, és mindezek lehetővé teszik a nyomokozó azonosítását, illetve a nyom keletkezési körülményeinek meghatározását. A nyomképződés filozófiai alapjait a dialektikus tükröződéselmélet segítségével mutatja be. Pontosítja a nyomok osztályozásának klasszikus paradigmáját, illetve új osztályozási paradigmákat is bemutat. Tisztázza a nyomrögzítés kettős értelmét, azaz a jogi és a fizikai értelemben vett nyomrögzítést.
Érték: A nyom fenti fogalma lehetővé teszi, hogy a modern szakértői gyakorlat olyan eredményei, mint a vérnyomelemzés, a tűzesetek vagy a bűncselekmények rekonstrukciója, a kriminalisztika rendszerébe beilleszthetők legyenek.
Hivatkozások
Angyal M. (2019a). Mitől tudomány a kriminalisztika? Újragondolt kriminalisztikai elméletek. Rendőrségi Tanulmányok, (1), 4–28.
Angyal M. (2019b). A kriminalisztika mint tantárgy: a probléma-, felfedezés- és projektalapú tanulás kívánalma. In Gaál Gy. & Hautzinger Z. (Szerk.), Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XXI. (pp.143–159). Magyar Hadtudományi Társaság.
Balláné Füszter E. (2004). Nyomtan (Traszológia). In Bócz E. (Szerk.), Kriminalisztika 1. (pp. 333–342). BM Kiadó.
Balláné Füszter E. (2011). Krimináltechnikai ismeretek. Rendőrtiszti Főiskola.
Balláné Füszter E. (2019). Krimináltechnika. Dialóg Campus.
Elek I. (2015). A vagyonvédelmi eszközök mint traszológiai nyomhordozók. Doktori értekezés. Nemzeti Közszolgálati Egyetem.
Garamvölgyi V. (Főszerk.) (1961). Kriminalisztika. Általános rész. Belügyminisztérium.
Girhiny K. (2017). Gondolatok a helyszíni kihallgatásról a bizonyítási eljárások tükrében. In Gaál Gy. & Hautzinger Z. (Szerk.), Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XIX. (pp. 189–196). Magyar Hadtudományi Társaság.
Hautzinger Z. (2019). Gondolatok a kriminalisztika elméleti rendszeréről. Jura, 25(1), 84–93.
Houck, M. M. & Siegel, J. E. (2010). Fundamentals of Forensic Sciences. Elsevier. https://doi.org/10.1016/B978-0-12-374989-5.00023-5
Illár S. (Szerk.) (1984). Krimináltechnika. BM Könyvkiadó.
Katona G. (1965). A nyomok azonosítási vizsgálata a büntetőeljárásban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Kármán G. (2017). A kriminalisztikai szakértői bizonyítás. Doktori értekezés. Eötvös Lóránd Tudományegyetem.
Lenin (1964). Materializmus és empiriokriticizmus. Lenin összes művei 18. Kossuth Kiadó.
Marx K. (1964). A tőke. Kossuth Kiadó.
Merck, M. D. (Ed.) (2013). Veterinary Forensics: Animal Cruelty Investigations. Wiley-Blackwell.
Petrétei D. & Angyal M. (2018). Hol tart ma a kriminalisztika ontogenezise? Magyar Jog, 65(1), 51–57.
Petrétei D. (2013). Gondolatok a helyszíni krimináltechnika egyes elméleti és gyakorlati kérdéseiről. Belügyi Szemle, 61(10), 34–64.
Petrétei D. (2017). A vérnyomelemzés mint a kriminalisztika innovatív eszköze. Belügyi Szemle, 65(2), 100–129. https://doi.org/10.38146/BSZ.2017.2.8
Petrétei D. (2019). Fogaink és a kriminalisztika. In Gaál Gy. & Hautzinger Z. (Szerk.), Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XXI. (pp. 161–166). Magyar Hadtudományi Társaság.
Petrétei D. (2020). Gondolatok a kriminalisztikai azonosításelméletről. Belügyi Szemle, 68(2), 7–22. https://doi.org/10.38146/BSZ.2020.2.1
Ridegh R. & Olchváry-Milvius A. (1936). Bűnügyi Nyomozástan. Hornyánszky Viktor R. T. Sándorné Kovács J. & Gál T. (2002). Kriminalisztikai mikroméretű anyagmaradványok a szakértői bizonyításban. Belügyi Szemle, 50(11-12), 137–148.
Shaler, R. C. (2012). Crime Scene Forensics. A Scientific Method Approach. CRC Press. https://doi.org/10.1201/b11595
Soltész I. (1924). Útmutatás a bűnügyi nyomozás alkalmával követendő eljárásra nézve a M. Kir. Csendőrség számára. Palladis.
Szathmáry E. & Smith, J. M. (2012). A földi élet regénye. Akadémiai Kiadó.
Székely J. G. (2004). Paradoxonok a véletlen matematikájában. Typotex.
Turvey, B. E. (2012). Criminal Profiling. An Introduction to Behavioral Evidence Analysis. Elsevier. https://doi.org/10.1016/B978-0-12-385243-4.00005-8
Végh Gy. (1984). Biológia és visszatükrözés. Universitatis Szegediensis: sectio philosophica, (27), 37–46.
.png)
