A szociológia millenniumi "partitúrája"
Néhány gondolat Manuel Castells társadalomszerveződési modelljéről
Absztrakt
A legújabb kommunikációs technikák diffúzióját kísérő társadalmi-gazdasági változások összegzésére, új elméleti keretben történő interpretálására és továbbgondolására vállalkozott Manuel Castells 1996-97-ben megjelent, s már csak terjedelmi vonatkozásait tekintve is impozáns, The Age of the New Millenium című trilógiája, amely társadalomkutatói körökben világszerte rendkívül gyorsan kultuszművé avanzsált. Noha mindhárom kötet bőségesen tartalmaz érdekes információkat, az empirikus igazolás igényével kifejtett összefüggéseket és mindenekelőtt az információs kor hálózati logikájával kapcsolatos fejtegetéseket, jelen írásomban csupán a töredékét ragadnám ki ennek a - szó mindkét értelmében - értékelésre kínálkozó információkomplexumnak: a castellsi társadalomszerveződési modell ismertetését és elemzését (Castells 1996: 1-29). Dolgozatomban annak igazolására törekszem, hogy ez a net-worktársadalom működési mechanizmusait rendkívül eredeti módon interpretáló mű voltaképpen egy többszörös szintézis eredményeként életre hívott teórián alapul, amely legalább két - egy pozitív és egy negatív - következménnyel jár Castells elméletére nézve. Egyfelől azt implikálja, hogy az "Információs kapitalizmus" teóriája elméleti hatóköre szempontjából nem tekinthető csupán az információs kor leírásának, hanem inkább az új "grand theory" megalkotásának ambiciózus tervét dédelgető kortárs szociológiaelmélet legújabb reprezentánsának. Másfelől azonban azzal a következménnyel is jár, hogy ez a különböző ideológiai megközelítések, illetve elemzési szintek ötvözésének nehézségeivel küszködő társadalomszervezõdési modell nem jelent különösebb áttörést a neomarxista társadalomelmélet legalapvetőbb dilemmáinak megoldásában.
