Társadalmi integráltság, kultúra,deviancia
A vallás hatása az öngyilkosságra Magyarországon
Absztrakt
Kutatásunk célja azoknak az állításoknak az empirikus ellenőrzése volt, amelyeket Émile Durkheim fogalmazott meg bő száz évvel ezelőtt, s amelyek szerint (1) a protestánsok körében nagyobb az öngyilkosság kockázata, mint a katolikusokéban, (2) e különbség oka pedig a két felekezet eltérő mértékű társadalmi integráltsága. Eredményeink szerint a protestánsok valóban ma is hajlamosabbak az önpusztításra, mint a katolikusok, ez azonban nem annyira gyengébb társadalmi integráltságuknak, mint inkább sajátos értékrendjüknek tulajdonítható. Erre mutat, hogy a felekezeti különbségek nem tűntek el – sőt éppenséggel felerősödtek – a templomba járás gyakoriságának mint kontrollváltozónak a bevonása után. Ezenkívül, míg Durkheim elmélete alapján azt várnánk, hogy az egyházi szervezethez való kötődés erõsségével párhuzamosan csökkennek a felekezeti különbségek, e különbségeknek éppenséggel a növekedését tapasztaltuk. Mindezek az eredmények arra hívják fel a figyelmet, hogy a társadalmi kapcsolatok hatásának megértéséhez nem elegendő kizárólag azzal a szereppel foglalkozni, amit ezek a kapcsolatok az integráltság erősítésében, az individualizálódás mérséklésében játszanak, hanem számolni kell azzal a szereppel is, amit az értékek, normák, viselkedésminták közvetítésében betöltenek. Ez nem csupán a társadalmi kapcsolatok hatásának komplexebb értelmezéséhez vezethet el, de segíthet közelíteni egymáshoz a devianciaelméletek két nagy típusát: a strukturális és a szubkultúra-elméleteket is.
