A romániai magyar tanítók presztízséről a román oktatási reform folyamatában
Absztrakt
A rendszerváltás előtt a romániai közoktatás egyike volt a legcentralizáltabbaknak, így nem véletlen, hogy rendszerváltás után az oktatás decentralizációja reális igényként merült fel. Így a romániai közoktatás elmúlt másfél évtizede állandó változások színtere volt, s a változások több ponton is érintették a pedagógusok helyzetét. Ilyen feltételek mellett merült fel kutatásunk alapvető kérdése, amely az oktatási reform és pedagógusok kapcsolatának feltárását célozta meg. Jelen tanulmánnyal kutatási eredményeink csupán egy szegmensének bemutatására vállalkozunk, nevezetesen arra, hogy a romániai magyar tanítók egy rétege hogyan vélekedik a pálya társadalmi megbecsültségéről. Eredményeink azt bizonyítják, hogy a Hargita megyei magyar tanítók nem elégedettek szakmájuk társadalmi megbecsültségével, és rosszabbnak ítélik meg más értelmiségi csoportokénál. Továbbá a megkérdezettek inkább a szakma „hivatalos” megbecsültségével elégedetlenek, ugyanakkor a különböző tanári szakmák társadalmi megbecsültségének megítélése az oktatás különböző szintjein való tevékenykedéssel is összefüggésben van. A kistérség magyar tanítói a szakma presztízsének növelését elsősorban finanszírozási, oktatáspolitikai és a pedagógusok továbbképzésével kapcsolatos kérdések megoldásában látják.
