A modern társadalom funkcionális részrendszereinek egymáshoz fűződő viszonya – a horizontális és vertikális kapcsolatok dinamikája
Absztrakt
A tanulmány a luhmanni társadalomelméletnek a modernitás leírásával kapcsolatos egyik alapkérdésével, a részrendszerek jellemzőivel foglalkozik, közelebbről pedig a részrendszerek egymáshoz fűződő kapcsolatáról igyekszik újabb belátásokhoz jutni. Ehhez Luhmann kései munkásságának sporadikus megjegyzéseiből indul ki, amelyek jelzik az alapvetően mellérendelő szerkezetű funkcionális részrendszerek közötti történeti és jelenbeli egyenlőtlenségeket. Ezeket a belátásokat újabb érvekkel kiegészítve a tanulmány azt az állítást fogalmazza meg, hogy a modernitás viszonyai között a részrendszerek horizontális kapcsolatai mellett kikerülhetetlenül kialakulnak hierarchikus (vertikális) szerveződések is. A részrendszerek dinamikáját azok az egyenlőtlen súlyú és gyakoriságú külső irritációk is alakítják, amelyek ugyan nem feltétlenül írják felül az egyes részrendszerek autopoiésziszét, de formálják az egyes részrendszerek jelentőségét a társadalmi kommunikáció folyamatában. A tanulmány másik egysége a szervezet rendszerszintjének elemzésével is rámutat arra, hogy a horizontális mellett a vertikális tagozódás a szocialitás egészére jellemző. A tanulmány ilyen módon arra a megállapításra jut, hogy a luhmanni társadalomelmélet modernitásra vonatkozó leírása korrekcióra szorul.
