A társadalmi izoláltság mintázatai Európában: egy összehasonlító elemzés tanulságai
Absztrakt
A tanulmány a társadalmi izoláció európai mintázatait vizsgálja a 2015. évi EU-SILC nemzetközi összehasonlító adatbázisa alapján. Fő kérdésünk az, hogy látható-e eltérés az izolációs mintázatokban a szociális védelemre fordított kiadások mértéke és a szociális védelem szempontjából megalkotott jólétirezsim-típusok függvényében. Két tényezőre fókuszáltunk: az elszigeteltség mértékére és az elszigeteltségben való érintettségben mutatott egyenlőtlenségre. Az elszigeteltség mértékét a rokoni és a baráti kapcsolattartással, valamint a lelki vagy más szükségletben segítő kapcsolatok hiányában való érintettséggel mértük. Az elszigeteltségi egyenlőtlenséget egy olyan arányszámmal ragadtuk meg, ami azt fejezi ki, hogy a szakirodalom alapján elszigeteltség által kockázati csoportként azonosított csoportok tagjai – mely csoportokból összesen hetet azonosítottunk – mennyivel kitettebbek az elszigeteltségnek az adott országban a lakossági átlagos izolációs szinthez képest. Eredményeink beigazolják, hogy az elszigeteltség általi érintettség a skandináv jóléti államokban a legkisebb mértékű és a kelet-európai országok között a legnagyobb, a kettő közötti érintettségi aránysorrend viszont nem tükrözi a jólétirezsim-típus szociális védelmi vonatkozásában támasztott várakozásaink szerinti sorrendet. Az elszigeteltségi egyenlőtlenség az angolszász jólétirezsim-típusban a legmarkánsabb, míg várakozásainkkal ellentétben a többiben közel egyenlő mértékű. A szociális védelemre fordított kiadások volumenével csupán a rokoni kapcsolatokban mutatkozó izoláció mentén igazolja a vonzási hipotézist, azaz a jóléti ellátások rokonoktól való izolációt mérséklő hatását. Az izoláció mértéke és az izolációs egyenlőtlenség alapján nem rekonstruálhatóak egyértelműen a jóléti rezsimek.
