A szóvivői lét immanens ellentmondása

Abstract

Írásom elején a latouri szimmetrikus antropológiát közelítem meg kritikai szemszögből. Érvelésem Latournak, Boltanskinak és Bourdieu-nek a szóvivőség problematikájára vonatkozó meglátásaiból indul ki, majd később tovább szűkítem a vizsgálatot, és a szóvivői munkát feszítő immanens ellentmondást vonom elemzés alá. Ezután a problémát radikalizálva azt az egyén, a fenomenológia szintjén vizsgálom meg. Itt azokra a közvetlenül megfigyelhető vonásokra és tünetekre helyezem a hangsúlyt, amelyek arról árulkodnak, hogy a feladatát teljesítő szóvivő vékony kötélen táncol, ugyanis „testtel bíró létezőként” kell(ene) hiteles módon egy intézményt, vagyis egy „test nélküli létezőt” képviselnie és megjelenítenie. Mivel ez az immanens ellentmondás nem feloldható, a szóvivő azzal szüntelenül és hiábavaló módon szembesülni kénytelen.