Házasságon kívüli születések Európában és Magyarországon a 90-es években

Absztrakt

A nem házas születések egyikét jelentik azoknak a demográfiai jelenségeknek, amelyek száma és aránya évszázadunk második felében, különösen pedig a kilencvenes években Európa-szerte, de Magyarországon is talán a leggyorsabban növekedett. Előfordulási gyakorisága hazánkban hosszú évtizedeken keresztül alacsony volt, az összes gyermekszületésnek mindössze 5-6 százalékát jelentette. A változás a nyolcvanas évek elején-közepén kezdődött el. Az arányszám a kilencvenes évektől dinamikus növekedésnek indult, az elmúlt évben pedig az összes születésnek már mintegy egynegyede származott nem házas családi állapotú anyáktól. Mögötte egyértelműen az élettársi kapcsolatok terjedése áll. Ez azt jelenti, hogy a családi életforma hazánkban is - Európa számos országához hasonlóan - elindult a változások útján. Iránta a társadalom nem lehet közömbös. Mai ismereteink szerint az élettársi kapcsolatok bomlékonyabbak, mint a házasságok, ezért nagyobb az esélye annak, hogy gyermekszülés után ún. egyszülős családok alakuljanak ki, ami a családpolitika fokozott figyelmét igényli. De a tartós, megalapozott élettársi közösségek esetében is felmerülhetnek olyan, a szülők és a gyermekek egzisztenciális helyzetét nehezítő körülmények, amelyek pedig éppenséggel a családjog számára jelenthetnek újszerű feladatokat. Mindezek a problémák már a kilencvenes évek elején arra ösztönöztek bennünket, hogy a házasságon kívüli gyermekszülések alakulásának  átfogó, mélyebb kutatására tegyünk javaslatot, olyan kutatásra, amelynek során az országos statisztikai adatok elemzése mellett érdeklődésünket az érintett anyák  döntési motívumainak, attitűdjeinek vizsgálatára is kiterjeszthetjük. Ezt a célt végül  is 1995-1998 között egy OTKA-pályázat keretében sikerült megvalósítani.