A debreceni zsidó ifjúság csoportazonosságáról a zsidó etnicitás fényében

A zsidó etnicitás fényében

Absztrakt

A szerző jelen írásában azt vizsgálta, hogy a második világháború utáni évtizedet követően milyen újabb, a korábbitól eltérő beilleszkedési stratégiák kezdtek kialakulni a magyarországi zsidó etnikum körében. Elméleti kiindulópontja az, hogy a zsidóság csoportja integrációs (korábban asszimilációs) sémáit aszerint formálja, hogy azonosságtudatának belső, esetleg látens struktúrái, milyen szubsztanciális elemeket tartalmaznak (Taylor 1996). A tanulmány feltárja, hogy a debreceni zsidó fiatalok életében a rendszerváltás után létrejött, és még napjainkban is alakuló, új identitás keretei napjainkban miként érvényesülnek és arra a következtetésre jut, hogy a debreceni zsidó ifjúság közösségében egyértelműen megjelentek az etnikai identitás határvonalai, amelyek – ha ezek a tendenciák nem változnak – az idő múlásával, valószínűsíthetően, egyre inkább tetten érhetővéválnak világértelmezésükben, jövő képükben is. Nyíltan és bátran vállalják zsidó etnikai identitásukat a széles nyilvánosság előtt, önazonosságuk konstruktív jellegű, szakítottak felmenőikre aktív identitásával.