Miért (nem) jeleznek a házi orvosok?

A háziorvosok és a szociális házigondozás együtt működésének lehetőségei és korlátai

Absztrakt

Az egészségügyi és a szociális alrendszer elvileg az idősek alapellátásában egymásra utalt, és az érdekeik az idősek ellátása kapcsán egybeesnek. A háziorvosi szolgálatok részét képezik annak a szociális jelzőrendszernek, amely az ellátatlan szükségletek felszínre jutását segíti elő. Ugyan akkor az ellátatlan rászorulók szociális gondozásbavétele nagy mértékben megkönnyítené a háziorvosok munkáját is. Mindebből arra következtethetnénk, hogy a háziorvosi jelzéseknek mindenütt gyakoriaknak kellene lenniük. A szakemberek tapasztalatai azonban mást mutatnak. Kutatásunkban éppen ennek az eltérésnek, azaz a szakmai várakozásoknak megfelelő, elvi érdekazonosságból fakadó maximális együttműködésés a valóságban tapasztalható gyenge együttműködés közötti különbségnek a magyarázatára dolgoztuk ki elméleti modellünket, amelyet empirikusan is teszteltünk.
Eredményeink szerint a szociális szolgáltatók preferenciái nem nyilvánvalóak a háziorvosok számára, ezért a háziorvosok jelzési hajlandósága információszerzési lehetőségeik függvényében változik.