Környezettudatosság: attitűd vagy cselekvés?

Absztrakt

A kutatás azt a kérdést vizsgálta, hogy a lakosság attitűdje és valós cselekvési illetve fizetési hajlandósága mennyiben esik egybe a környezetvédelem, s azon belül a szelektív hulladékgyűjtés területén. A problémafelvetés során kapott eredmények arra mutattak rá, hogy a környezetvédelmi jogszabályalkotások, beruházások nem bírják minden esetben a lakosság támogatottságát. Bár megvalósítása társadalmi egyetértésen alapszik, de annak minden részletét – költségeit és használatát – a rendszer végső láncszemei nem fogadják el teljes körűen. A főhipotézis mellett a cselekvési és fizetési hajlandóságot befolyásoló tényezőket is vizsgáltuk. A kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy az erősen befolyásoló tényezők közé tartozik az információhoz jutás, valamint a demokratikus lehetőségek kihasználása. Az életkor jelentős szerepet játszik, a fiatalabb és idősebb korosztály kevésbé motivált, míg a középkorúak aktívabbak a fenti kérdéskört illetően. Bebizonyosodott az a hipotézis, hogy a korábbi évek társadalmi bizalmatlansága az egyik legnagyobb gátja a cselekvésnek, amelyet a hipotézissel ellentétben szankciókkal sem lehet nagymértékben befolyásolni. A társadalom többi tagjával kapcsolatos bizalmatlanság erőteljes hatást gyakorol a vizsgált cselekvési és fizetési hajlandóságra. Az eredmények alapján feltételezhetjük, hogy a környezetvédelmi cselekvésekben elsősorban a jövő generációja iránti társadalmi szolidaritás gyökerei húzódnak meg. Ezt igazolja a gyerekekkel rendelkező háztartások aktívabb környezettudatossága, illetve a vallásosság vagy a nemi szerepek hatásainak alulmaradása.