A kommunikatív cselekvés koordinációja

Kísérlet a habermasi társadalomelmélet egy kategóriájának felvázolására

Absztrakt

Tanulmányomban kettős célt tűztem ki magam elé. Elsőként azt a kérdést vizsgálom, hogy a habermasi társadalomelmélet kritikai bázisa tekinthető-e pusztán formálisnak, vagy sem. Álláspontom szerint, tekintve, hogy a kommunikatív cselekvés fogalma demokratikus intézményi hátteret és bizonyos – a formális pragmatikából le nem vezethető – cselekvési maximákat előfeltételez, nem túlzás kijelenteni, hogy ezen előfeltételek formájában szubsztantív elemeket is tartalmaz a kritikai bázis. A tanulmány második részében egy ilyen szubsztantív előfeltételt mutatok be. Maga az előfeltétel a társadalomelmélet egy immanens problémájából vezethető le. A kommunikatív cselekvés fogalmát Habermas a társas cselekvések cselekvés-koordinációs mechanizmusaként mutatja be, amire akkor van szükség, amikor a társas cselekvés, a kooperáció megakad, mégpedig amiatt, mert a cselekvők eltérően definiálják a cselekvéshelyzetet. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy maga a kommunikatív cselekvés is társas cselekvés. Így feltehető a kérdés: abban az esetben, ha problematikussá válik maga a cselekvés-koordináció (vagyis maga a kommunikatív cselekvés), milyen mechanizmus segítségével oldható fel ez a zavar? Más szóval: hogyan biztosítható a kommunikatív cselekvés koordinációja? Tekintve, hogy a társas cselekvések koordinációját alapértelmezésben az életvilág látja el, kérdésünk sem választható el az életvilág problematikájától. A kommunikatív cselekvés elméletében az életvilágok között racionalitásuk/nyitottságuk szerint differenciál Habermas. Ilyenformán a kommunikatív cselekvés problematikussá válását az életvilágok közti racionalitásbeli különbségre vezethetjük vissza, a kommunikatív cselekvés koordinációját pedig e különbség eliminálására tett kísérletnek tekinthetjük. Ezért a kommunikatív cselekvés koordinációját alapvetően tudatosításnak tekintem. A tudatosítás fogalmának pontos mibenlétét Habermas munkásságának egészét szem elõtt tartva próbálom kidolgozni. A korai metodológiai művek, és a Megismerés és érdek belátásait felhasználva a tudatosítás fogalmát végül – a diskurzusetikai és a demokráciaelméleti művek alapján – a cselekvés-koordináció magasabb morális fokon történő újratanulásaként írom le.