D. Gusti a wilhelmiánus Németország egyetemi oktatóiról

Absztrakt

D. Gusti önéletírása alapján a tanulmány kettõs célt követett: a.) életút-kapcsolathálóját illetõen, a wilhelmiánus korszak egyetemi világa, illetve a tanáraira utaló emlékezet rekonstruálása, b.) az elbeszélt történet tekintetében pedig, az érdekelt, hogy hogyan mutatja be, mit értett meg, milyen benyomások, tapasztalatok őrzött meg ezekből az évekből, egyáltalában tudatosult-e benne, hogy egyetemi évei a modern tudományok korszakos paradigmaváltásának időszaka is. A kettős cél-összefüggést a tanulmány három tér-idő változó mentén bontja ki, amelyek megegyeznek Gusti tanulmányi idejének három (kezdetek: berlini, – folytatás: lipcsei, – befejezés: berlini) narratív epizódjával. A narratív történetformák (önéletírás, élettörténet) elméleti – eljárásbeli belátásai elvárják, hogy az életút és az elbeszélt történet kölcsönösen kiegészítsék egymást. Ezzel szemben Gusti önéletírásában szerkezetileg és tartalmilag az egyetemi évek megélt epizódjai s az azokhoz kapcsolt leülepedett élmények, tapasztalatok, az esetek többségében, nem saját személyes emlékezetéből felidézett reflexiók, hanem másodkézből, főleg publikált forrásokból származnak. Ez abból is adódik, hogy Gusti tanulmányainak éveiben a korszak újító, paradigmaváltó tanáregyéniségeivel való kapcsolatai többnyire formálisak, nem élő eleven dialogikus kapcsolatok. Simmel előadói retorikájára és szociológiájára utaló emlékezete, ellenben jól láthatóvá teszi érdeklődésének irányát, amely nem egyszerűen simmeli belátások meg nem értésére utal, hanem arra, hogy Gusti szocializációjából és habitusából fakadóan a simmeli szociológia tematikája nem releváns számára, mivel nem alkalmazható abban a rurális, a modernizáció, a nemezetépítés kezdetein álló környezetben, amelybe beleszületett. Gusti önéletírása szubjektív és szándékolt, személyes identitását-legitimitását megerősítését szolgáló önreperzentáció, ugyanakkor pedagógiai célzatú és nárcisztikus. Önletírásának mindezen tartalmi jellemzői mellett, sem szerkezeti felépítését, sem az elbeszélt életének idő hosszúsága (élete elsõ 25 éve) tekintetében nem tekinthető különálló típusnak, annak ellenére sem, hogy Gusti vállalkozását „autoszociológia” terminussal illete. Önéletírása egyfajta kevereke a szépirodalmi és a szépirodalmon kívüli narratív önreprezentációknak, amely egy korszak társadalomtörténetének (divat, viselkedés, menatlitás, moralitás, karrier minta stb.,) megértéséhez szolgáltat adalékokat.