A zene racionális és szociológiai alapjai – Max Weber „befejezetlen szimfóniája”
Absztrakt
Max Weber A zene racionális és társadalmi alapjai című tanulmánya – nemzetközi szinten is – szinte teljesen feldolgozatlan. A cikk a weberi életmű eme ritkaságát mutatja be, latba vetve a szerző zeneelméleti ismereteit is. Weber a zene alapkérdéseiig nyúl vissza, amikor a hangok, hangközök, hangsorok, hangrendszerek kultúránként eltérő kialakulását, a hang- és társadalmi rendszerek, kultúrák összefüggéseit vizsgálja. A mai nyugati ember percepciója számára már szinte fölfoghatatlan módon és mértékben különböztek a korábbi kultúrák hangrendszerei és zenéi, melyeket épp ezen oknál fogva a magunk rendszere szerinti vizsgálatok képtelenek értelmezni és analizálni. A természettudományos és zeneelméleti érvénnyel, rendkívül széles körben és nagy körültekintéssel végzett összehasonlító munka a hangrendszerek, a vokális és instrumentális technikák, a hangszerek kialakulása és fejlődése, a zenei formák, és az ezekre alapvető befolyással bíró egyes társadalmi adottságok összefüggéseit boncolja. A tanulmány társadalmi vonatkozású mondanivalója főként az, hogy az európai zene egyedülálló fejlődését – az akkordikus és polifon szerkesztést, a temperált hangolást, a modulációra és transzpozícióra alkalmas 12 fokú rendszert stb. – az analitikus és racionális/természettudományos gondolkodás alapozta meg és tette lehetővé