A szociológia alapproblémája és a formális önreferenciális rendszerek

Absztrakt

Felfogásunk szerint a szociológia alapproblémáját az jelenti, hogy a többi tudományhoz képest gyökeresen eltérő a megfigyelői pozíciója, maga is része megfigyelése tárgyának, aminek eredményeként belső megfigyelői pozícióról beszélhetünk. Ez a tény olyan ismeretelméleti igényű szociológiaelméleti megközelítést tesz szükségessé, amelyben e megfigyelői pozíció megragadhatóvá válik. Niklas Luhmann rendszerelméletének kódokon és műveleteken alapuló episztemológiai szintje lehetőséget nyújt erre. Erről az elméleti alapról kiindulva, részben átértelmezve, a formális önreferenciális rendszerek hálózati modelljét próbáljuk megalkotni. A társadalom nagyszámú – ma már több mint hétmilliárd – pszichikai rendszer alaphálózatán működik. Ezen az alaphálózaton szerveződnek a szociális rendszerek: interakciók, szervezetek, társadalmak, mint a teljes rendszer alrendszerei, végtelen bonyolultságú átfedéseket és beágyazódásokat létrehozva. A pszichikai és szociális rendszerek belső reprezentációkat hoznak létre, ily módon értelmezve és befolyásolva saját és környezetük állapotait. Az önreferencialitás elvének bevezetésével lehetőség nyílik e rendszerhálózat legalapvetőbb dinamikájának értelmezésére.