Lokális társas kapcsolatok – a kapcsolati tőke bizonyos formáinak alakulása és meghatározottsága Győrben

Absztrakt

A vizsgálat elsődleges célja a kapcsolati tőke különböző formáinak lakossági kérdőíves felmérésre alapozott bemutatása egy nagyvárosi helyi társdalom, Győr vonatkozásában. Egy olyan összetett mutatórendszer kidolgozására törekedtünk, amely képes megragadni a kapcsolati tőke egyes formáit, és arra is alkalmas, hogy a kapcsolathálózati erőforrások különböző elemeit összevont indexek formájában egy társadalmi rétegződési modell részévé, alkotóelemévé tegye. Módszertani szempontból az elsődleges feladat a Hartmut Esser által kidolgozott elméleti keretrendszer tőkeformáinak empirikus megragadása volt a pozicionális tőke, a bizalomtőke és a kötelezettségtőke formájában, majd a különböző kapcsolatitőke-formák egyesítése (klasszikus azonos súlyú indexalkotás és klaszterelemzés segítségével) olyan kapcsolatitőke-indexek révén, amelyek egyrészt jól megragadják az egyének kapcsolati tőkekészletének szélső pontjait (gazdag/összetett és ritka/egyoldalú), valamint lehetséges tartalmi aspektusait (erős és gyenge kötések). Az így kialakított aggregált mutatók alapján vizsgáltuk meg a lakosság kapcsolati tőkéjének társadalmi meghatározottságát, és ellenőriztük a bourdieu-i elmélet tőkekonverziós mechanizmusainak működését. Újszerű elemnek tekinthető az összefüggések korcsoportonkénti bontásban történő vizsgálata, felhívva a figyelmet a kapcsolathálózati erőforrások különböző életkori szakaszokban megfigyelhető differenciálódására és az időskori társas izoláció egyre kritikusabb méretére.