Szégyen és hallgatás
A kutató szerepe a prostitúció elbeszélésében
Absztrakt
Tanulmányomban a prostitúciókutatásban megjelenő episztemológiai kérdésekkel foglalkozom. A kutatói pozíció jelentőségét elemzem a saját etnográfiai terepmunkám kapcsán, amelyet
Berlinben dolgozó magyar nők körében végeztem. Elemzésem középpontjában a hallgatás, a szégyen és a stigma fogalmai állnak, és elsősorban Goffmann stigmaelméletére hagyatkozom. Tereptapasztalataimból kiindulva a prostitúcióval kapcsolatos morális értékítéleteket, hatalmi viszonyokat, a munkára, szexualitásra, párkapcsolatokra vonatkozó normákat vizsgálom az utcai prostitúciós környezetben. Elsősorban arra reflektálok, hogy maguk az érintettek hogyan mesélik el saját helyzetüket, és milyen morális előfeltevések jelennek meg elbeszélésükben a kutatóval szemben. Tanulmányom célja, hogy egyfelől megismertessem az olvasóval az utcai prostitúció világának némely aspektusát, valamint hogy kritikusan reflektáljak a prostitúció rendkívül heterogén jelenségéről való tudástermelésre, narratívák kialakítására.