A mester mondotta. Klasszikus kínai hatások a japán harcművészeti szövegekben

Absztrakt

A japán harcművészetek aranykora a kora újkorra tehető. A legjelentősebb iskolákkal együtt ekkor jelentek meg a legkorábbi és legfontosabb írott források is. A budókutatás forrásműveinek fordításánál elengedhetetlen a kontextus megfelelő ismerete a speciális terminusok, reáliák, idiómák megfelelő értelmezéséhez. Ennek a kontextusnak egyik fontos tényezője, hogy a harcművészeti irodalom szerzői, a kor értelmiségeként is számon tartott szamurájok, saját filozófiai értekezéseikhez előszeretettel merítettek a buddhista és a kora újkori Japánban mindinkább teret nyerő konfuciánus szövegekből. Jelen tanulmányban néhány konkrét példán keresztül kívánom bemutatni a klasszikus kínai szövegek hatását, melyek hol idiomatikus kifejezések, hol pedig konkrét idézetek formájában jelennek meg japán harcművészeti szövegekben, kitérve ezek fordítási stratégiáira.