Mátyás dicsősége a főváros fénye

A királyi életmű a Vasárnapi Ujság hasábjain

Absztrakt

A korszak emlékezetpolitikájában meghatározó volt a magyar reneszánsz kultúra megidézésének igénye, ami leglátványosabban a budai várbeli környezet kiépítésében, illetve a főváros historizáló épületeinek és városképének kialakításában érvényesült. 1874-ben indult meg a Mátyás-templom rekonstrukciója, majd az 1880-as évek közepén nekifogtak a budai Királyi Palota bővítéséhez, amelynél elvárásként fogalmazódott meg, szebb legyen annál, mint amilyen Mátyás királyé volt. A nagy király tehát mértékadóvá vált erre az időszakra. Mivel a Vasárnapi Ujság hűen tükrözte a köztudatot, ezért a hetilapban fel lehet tárni a Mátyás királyt övező emlékezet élénkségét. A művészi megjelenítések bátrabban és előszeretettel törekedtek Mátyás király személyének ábrázolására, míg a tudományos kutatások és az azokat ismertető írások inkább a hozzá fűződő eseményekre, körülményekre és személyekre koncentráltak. A rövid recepciótörténeti áttekintés mindenképp arra utal, hogy Mátyás király a mércét képviselte Magyarországon, hiszen az egykor volt fénykor a király személyes adottságainak és képességeinek köszönhető, aki egyúttal az uralkodó mintaképévé vált az utókor számára. A hetilap rovataiból nem lehet kiemelni egyet sem a tekintetben, hogy melyik biztosított nagyobb teret Mátyás emlékének, mert a korabeli közélet legkülönbözőbb területein rendkívül sokszor tettek említést róla akár közvetlenül, akár áttételesen. A hivatkozások gyakorisága arról árulkodik, hogy eleven Mátyás-emlékezet jellemezte a dualizmus idejét.