Egy 14. századi magyarországi graduále töredéke az Országos Levéltárban

Absztrakt

Tanulmányunkban az MNL OL Magyar Kincstári Levéltárak E 156-os fondcsoportjának egyik iratán, az „Urbaria et Conscriptiones” 4. faszcikulusának 11. számú iratanyaga borítójaként fennmaradt középkori kottás kódextöredéket elemezzük. A 2020-ban hordozójáról lefejtett és restaurált fragmentum egy 14. századi misekódex – graduále csaknem teljes bifóliója. Hangjegyírása a középkori Magyarország területén művelt esztergomi notáció késői, regionális változata. Az összehasonlító vizsgálat során legközelebbi rokonait a felső-magyarországi forráskörben találtuk meg: a sajátos kottaíró-modor, a szöveg- és hangjegyírás különleges, díszítőjelekben gazdag és összehangolt kivitelezése a 15. századi Szepesi antifonále notációjával mutat hasonlóságot. A töredék az ádventi kántorböjt miseénekeit tartalmazza, köztük a kántorböjti szombaton Dániel próféta könyvéből olvasott próféciához kapcsolódó éneket, a tüzes kemencébe vetett három ifjú hálaénekét, a Dániel-kantikumot. A középkori liturgikus egyszólamúság archaikus rétegébe tartozó recitatív dallam kottás lejegyzése meglehetősen ritka forrásainkban. A töredéken teljes terjedelmében fönnmaradt énektétel, összeállítását és verseinek számát tekintve nemcsak a magyar, de a tágabb európai forráskörnyezetben is a leghosszabb változatok közé tartozik.