Magyar Zene

„Egy egész töredékei”

Anna Belinszky — 2024-12-20

A tanulmány Johannes Brahms és Elisabeth von Herzogenberg levélváltását középpontba állítva mutatja be kapcsolatukat, feltárva az üzenetváltásaikban meghatározó hangsúllyal szereplő zenei és zenén túli kérdéseket. Elisabeth von Herzogenberg tehetséges előadóművész, éleslátású kritikus, Lipcse és Berlin zeneéletének meghatározó szereplője, fontos kapcsolatokkal bíró szervezőegyénisége volt, aki 1876-tól egészen 1892-ig, korai haláláig, rendszeresen váltott Brahmsszal leveleket. A zeneszerző – akár a publikálásuk előtt – számos művét elküldte neki, ő pedig nemcsak zenei szempontból kommentálta ezeket, de különleges érzékenységgel osztotta meg a hozzájuk kapcsolódó személyes benyomásait. A szövegek olvasása, a bennük megfogalmazott kérdések és értelmezési lehetőségek a zenéről való párbeszéd fontosságára világítanak rá – a zeneszerző és a befogadó életében.

„Azon a nyáron komponálta a táncszvitet”

Virág Büky — 2024-12-20

Az 1923-as év igen mozgalmas volt Bartók számára. A napi rendszereséggel végzett munkái mellett számos hangversenyt adott bel- és külföldön egyaránt. Az év legfontosabb eseménye azonban minden bizonnyal a Táncszvit bemutatója volt számára, amelyet – miként Kodály a Psalmus Hungaricust és Dohnányi az Ünnepi nyitányt – Buda-, Pest- és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára komponált. Volt azonban ennek az évnek egy másik, Bartók számára különösen fontos, sorsfordító eseménye is: ezen a nyáron vette feleségül korábbi tanítványát, Pásztory Dittát. Jelen tanulmány Bartók és Pásztory házasságkötésének 100. évfordulójára emlékezve arra keres választ, hogy milyen változást hozott az új házasság Bartók, a zeneszerző életébe, illetve, hogy a házasságkötést követően komponált műveinek vannak-e olyan (zenei) komponensei, amelyek ezzel az új kapcsolattal (vagy akár Ditta személyével) is összefüggésbe hozhatók.

Bartók brácsaversenye: az önkéntes száműzetés néma „hattyúdala"

László Vikárius — 2024-12-20

Hogy mennyire számít befejezetlennek az egyetlen vázlatos fogalmazványban rögzített utolsó Bartók-mű, a Brácsaverseny, jelentős figyelmet kapott a szakirodalomban, a rekonstrukciók révén és a kézirat hasonmás kiadásának köszönhetően. A Bartók Archívum munkatársai különböző szempontokból vizsgálták a mű problematikáját a Bartók’s Viola Concerto Revisited (Ismét Bartók Brácsaversenyéről) címmel 2024. július 22-én a Zenetudományi Intézetben megrendezett konferencián. A jelen tanulmány az ott elhangzott és csupán bevezetőnek szánt előadás bővített változata. Mindenekelőtt életrajzi szempontból igyekszik megvilágítani a súlyos beteg komponista élethelyzetét, melyben meghatározónak tűnik a zeneszerzéssel szemben elsőséget élvező, morális kötelességként felfogott népzene-tudományi munka, amely már 1940-ben Bartók Amerikába történt kitelepülését is feltételezhetően alapvetően motiválta.

Szabolcsi Bence és a Balassi-strófa dallamai

Ágnes Papp — 2024-12-20

Szabolcsi Bencét az 1930-as években intenzíven foglalkoztatták a 16. század magyar históriás énekeivel kapcsolatos vers- és dallamtörténeti kérdések: példatár formájában tett kísérletet a Balassi-strófa „zenei családfájának” összeállítására, a forma eredetét pedig a kortársaitól, Kodály Zoltántól, Horváth Jánostól és Trostler Józseftől kapott inspirációk nyomán tárgyalta.

Jelen tanulmány elsődleges célja, hogy megrajzolja azt a tudománytörténeti hátteret, amely Szabolcsi megfigyelései mögött húzódott. Másodsorban vázolni kívánja a téma későbbi kutatástörténetét, mivel a Balassi-strófa eredetkérdésében a zene- és az irodalomtörténet-írásban Szabolcsi óta hasonlóan többféle feltételezett előzmény és párhuzam szerepelt a hipotézisek között. Foglalkozik az irodalom- és zenetörténészek nézőpontjai közti különbséggel és a Szabolcsi-féle leszármazásséma problematikus pontjaival, valamint Szabolcsi zenei értelmezésének jellegzetességeivel.

Vendégbarátság, ellenségesség, vendégszeretetgyűlölet

Jolán Orbán — 2024-12-20

Eötvös Péter Sleepless című operáját 2021. november 28-án mutattak be Berlinben. Az opera a berlini Staatsoper Unter den Linden felkérésére készült, a forgatókönyvet Jon Fosse Trilógiája (2014) alapján Eötvös Péter és Mezei Mária írta, az előadást Mundruczó Kornél rendezte. Jon Fosse szövegének és Eötvös Péter operájának jelentőségét nagyon jól jelzi, hogy a darab intendánsa a 2021-es évadnak a Sleepless címet adta, az Opernwelt folyóirat 2021 legjobb ősbemutatójának nevezte a darabot, Jon Fosse pedig 2023-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat. A „vendégszeretetgyűlölet” vagy „vendégbarátság-ellenségesség” kifejezést franciául hostipitalité Jacques Derrida vezette be a filozófiába a hospitalité és hostilité kifejezésekből alkotott nyelvjátékként (1995/2021). Eötvös nem hivatkozik Derridára, Derrida szövegeiben is ritkán találunk utalást a klasszikus zenére (J. S. Bach, Händel), még ritkábban az operára (Mozart: Don Giovanni), ennek ellenére amellett érvelek, hogy Eötvös dekonstruálja az opera intézményrendszerét és műfaját, Derrida dekomponálja a filozófiai diskurzust. A Sleepless esetében van egy közvetlen kapcsolat Derrida és Eötvös között, amely igazolja a tézisemet, mégpedig Jon Fosse, akit olyannyira foglalkoztatott Derrida írásfelfogása, hogy a Nobel-díj alkalmával tartott beszédében is néven nevezi. Az előadásomban azt vizsgálom, hogy Jon Fosse Trilógiája és Eötvös Péter Sleepless című operája miként viszik színre a vendégszeretet megvonásának drámáját, miként késztetnek arra, hogy elgondolkodjunk a vendégbarátság, az ellenségesség és a derridai értelemben vett „vendégszeretetgyűlölet” kérdésén.