A „zongora”, mint a szociolingvisztika és a terminustörténet állatorvosi lova
DOI:
https://doi.org/10.71099/mz.21190Kulcsszavak:
nyelvújítás, nyelvtörténet, organológia, zongora, fortepiano, klavier, fordításAbsztrakt
A szavak története szorosan kapcsolódhat a megnevezett tárgy vagy jelenség történetéhez, a nyelvi megformálás, a szóhasználat vagy a stílus attitűdökről, elvi-eszmei elfogultságokról, meggyőződésekről árulkodhatnak. A zenetörténeti szöveges források értelmezésekor tehát hasznos és informatív lehet az adott szöveg korabeli nyelvi jellegzetességeinek – azaz a szöveg megfogalmazójaának attitűdjének, elvi-eszmei elköteleződésének – feltárása, elemzése. A 18. század végén és a 19. század elején a zenével kapcsolatos szavak, kifejezések története különösen fordulatos volt, és e fordulatok híven képezték le a zenére vonatkozó attitűdök változását, a zongora szótörténetének első ötven éve pedig rendkívül plasztikusan érzékelteti a reformkori Magyarország zenei műveltségének változásait.