Kell-e szolfézs a Zeneművészeti Főiskolán?

Kodály Zoltán és Molnár Antal vitája, 1965

Szerzők

  • Dalos Anna

DOI:

https://doi.org/10.71099/mz.21189

Kulcsszavak:

Kodály-módszer, szolfézs, abszolút és relatív szolmizáció, oktatástörténet

Absztrakt

Molnár Antalnak a „Megjegyzések a szolfézs-tárgy főiskolai oktatásához” című cikkére válaszolva, K(edélyteli) Z(engő) aláírással jelent meg Kodály Zoltán „Kell-e szolfézs a Zeneművészeti Főiskolán” című vitairata 1965 decemberében a Magyar Zene hasábjain. A rövid írás nem csupán Kodálynak a felsőfokú szolfézstanítás módszertanával és hasznával kapcsolatos elképzeléseit dokumentálja, de olyan információkat is közöl, amelyek a zeneakadémiai szolfézsoktatás történetének kevéssé ismert mozzanataira világítanak rá. A tanulmány azt igyekszik feltárni, miként alakult a „relatív”, illetve az „abszolút” szolmizáció gyakorlatának megítélése az 1920-as évektől Magyarországon, ebben milyen szerepet játszott az első magyarnyelvű szolfézskönyv (Gyakorlókönyv a solfège tanítására, 1921) szerzője, a Zeneakadémia akkori ifjú szolfézstanára, Molnár Antal.

Letöltések

Megjelent

2026-03-02

Hogyan kell idézni

Dalos, A. (2026). Kell-e szolfézs a Zeneművészeti Főiskolán? Kodály Zoltán és Molnár Antal vitája, 1965. Magyar Zene, 63(4), 403–423. https://doi.org/10.71099/mz.21189

Folyóirat szám

Rovat

Tanulmány