Kell-e szolfézs a Zeneművészeti Főiskolán?
Kodály Zoltán és Molnár Antal vitája, 1965
DOI:
https://doi.org/10.71099/mz.21189Kulcsszavak:
Kodály-módszer, szolfézs, abszolút és relatív szolmizáció, oktatástörténetAbsztrakt
Molnár Antalnak a „Megjegyzések a szolfézs-tárgy főiskolai oktatásához” című cikkére válaszolva, K(edélyteli) Z(engő) aláírással jelent meg Kodály Zoltán „Kell-e szolfézs a Zeneművészeti Főiskolán” című vitairata 1965 decemberében a Magyar Zene hasábjain. A rövid írás nem csupán Kodálynak a felsőfokú szolfézstanítás módszertanával és hasznával kapcsolatos elképzeléseit dokumentálja, de olyan információkat is közöl, amelyek a zeneakadémiai szolfézsoktatás történetének kevéssé ismert mozzanataira világítanak rá. A tanulmány azt igyekszik feltárni, miként alakult a „relatív”, illetve az „abszolút” szolmizáció gyakorlatának megítélése az 1920-as évektől Magyarországon, ebben milyen szerepet játszott az első magyarnyelvű szolfézskönyv (Gyakorlókönyv a solfège tanítására, 1921) szerzője, a Zeneakadémia akkori ifjú szolfézstanára, Molnár Antal.