Kontrollok az önkormányzati hitelezésben – az elmúlt évtized tanulságai

Absztrakt

Az önkormányzati feladatok központosításával és az adósságkonszolidációval párhuzamosan a központi kormányzat aktív és passzív szabályozói eszközök bevezetésével próbálta elejét venni a szubnacionális szintről eredő újabb államháztartási kockázatoknak. Jelen tanulmány célja, hogy látleletet adjunk arról, hogyan alakult a bevezetett kontrollmechanizmusok hatására az önkormányzati rendszer pénzügyi helyzete, hitelkereslete és hitelkínálata a reform óta eltelt bő egy évtizedben. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a bevezetett intézkedések államháztartási szempontból elérték céljukat: az önkormányzati adósság súlya európai összehasonlításban is rendkívül alacsony, az adósságállomány felépülése is mintegy harmadára lassult a reformot megelőző évtizedhez képest. Ennek megfelelően az önkormányzati szektor szerepe az önkormányzatokat finanszírozó bankok szempontjából az aktív (hitelezési) oldalról a passzív oldalra helyeződött át, amelyet így elsősorban likviditáskezelési megfontolások alakítanak. A 2022-ben tapasztalt gazdasági sokkok és kiugró költségvetési hiány azonban felhívják a figyelmet a központi transzferektől való túlzott függőség és a kifeszített gazdálkodás kockázataira. Az aktív kontroll az önkormányzati hiteltranzakciók felett sikeresen ellensúlyozta az adósságkonszolidáció pozitív hitelkínálati hatásait, ugyanakkor az államháztartási megfontolások mellett a politikai szempontok is jelentős szerepet kapnak a hitelügyletek jóváhagyása során.