Aristotelés és a jogviták elemzésének hagyománya

Kulcsszavak: ügyállás, stasis, Aristotelés, Rhetorica ad Alexandrum, Hermagoras, jogi érvelés

Absztrakt

Aristotelés Rétorikája már az antikvitásban is fölmerült a hellenisztikus ügyállástanok egyik lehetséges forrásaként, és a modern kutatás is több ízben foglalkozott e hatás leírásával. A források hiánya miatt az ilyen vállalkozás nem sok sikerrel kecsegtet, ugyanakkor érvényes kérdés, hogy a Rétorika tanulmányozása mennyiben segíthet az ügyállástanok fejlődésének a megértésében – ha hatás helyett párhuzamokról beszélünk. A dolgozat első fele azt vizsgálja, hogy a mű jogviták elemzése szempontjából releváns részei közül melyek tekinthetők sajátosan aristotelésinek: összehasonlítási alapként az Anaximenésnek tulajdonított Rhetorica ad Alexandrum szolgál, ez utóbbit ugyanis a szakirodalom a rétorikai hagyományhoz közelebb állónak szokta tekinteni. A dolgozat második fele egy részkérdéssel foglalkozik: a „minőség” (poiotés) ügyállásának az aleseteivel, amelyek hermagorasi leírását Cicero és Quintilianus egyaránt problematikusnak tekinti, ugyanakkor szembeötlő a hasonlóságuk a Rétorika jogsértésre vonatkozó toposainak tagolásával.

Megjelent
2024-07-22
Folyóirat szám
Rovat
Acta