Fenntarthatósági kérdések az épített környezet és a kulturális örökségvédelem jogi környezetében

Absztrakt

Az építészeti örökségünknek a jövő nemzedéke számára való megóvása egy rendkívül fiatal jogterület, s ennek globális szemlélete csupán ez elmúlt fél évszázadban került az érdeklődés középpontjába. Különleges helyet foglal el abból a szempontból, hogy a teremtésvédelem kereteiben vizsgálva itt egy közvetett védett jogi értékről beszélhetünk, tekintettel arra, hogy az Úristen által megteremtett, uralkodásra és tevékenységre meghívott emberiség számára nem csupán a teremtett világ védelme, hanem az emberi alkotó géniusz által létrehozott mesterséges környezet megóvása feletti felelősséget is megállapíthatjuk. Ennek hármas feltétele van. Elsősorban rendelkezzen olyan történeti hagyománnyal, amely az emberi értékteremtő munka hírnöke. Másodsorban rendelkezzen értékhordozó többlettel, művészeti igényességet jelenítsen meg, mind az igénytelenség, mind a giccs, mind a szükségleti jelleg távol álljon tőle. Végezetül pedig etikai értéket hordozzon, kötődjön hozzá a szemlélő számára olyan élményt, amelyet a szépirodalmi alkotások esetében a katarzis ír le a legkifejezőbben.

Az épített környezet védelme a reneszánsz korban kezdődött, ennek első jogi szabályozása a pápai udvarhoz köthető rendeletekben jelent meg. Bár ez a jó példa ragadós volt, elsősorban az európai főúri udvarok mintakövetésében jelent meg, népszerűsítve és elismerve az antikvitás, majd később a középkori emlékek védelmét. A nemzeti karakter és így a társadalmi szervezetek, majd az állam tevékeny és hatékony jogalkotása és szervezetépítése már a nemzetállami lét megfogalmazásakor, a XIX. század közepére tehető.

A jelen tanulmányt érintő nemzetközi jellegű összefogás már a XX. század második felének sajátossága. A világi jogban a nemzetközi összefogás első látható dokumentuma az ún. Athéni Karta (1931) volt, amely viszont az örökségvédelem egyes elemeinek védelméhez nyújtott támpontot. Az 1964. évi Velencei Karta, illetve az 1965-ben felállított ICOMOS, amely az UNESCO részeként működik, már nemzetközi összefogásra hívja fel a figyelmet, az emberiség egyetemes felelősségére alapítja megállapításait.

Jelen tanulmány tehát kérdéseket tesz fel és válaszutakat keres, hogy az emberiség egyetemes értékei a jövő nemzedéke számára – az Isten előtti felelősséget szem előtt tartva – biztosítva legyenek, azokat a kortárs generáció megőrizze, ápolja és továbbadja.