Puritán válasz Nagy Boldizsárnak

István Zsuffa; András Szöllösi-Nagy; János Bogárdi

doi:10.59258/hk.18350

Zsuffa István Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víztudományi Kar, Víz és Környezetpolitikai Tanszék
Szöllösi-Nagy András Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víztudományi Kar, Víz és Környezetpolitikai Tanszék; Kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete Kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete
Bogárdi János Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víztudományi Kar, Víz és Környezetpolitikai Tanszék; Kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (iASK) https://orcid.org/0000-0003-4755-9015

Absztrakt

Örülünk, hogy Nagy Boldizsár reagált (Nagy 2024b, továbbiakban: „Visszhang”) a könyvére (Nagy 2024c) adott Reflexiónkra (Zsuffa és társai 2024). Így létrejött egy nyilvánosság elött zajló vita, ami jelentős hiánypótlásnak számít a Bős-Nagymaros-ügyben, még ennyi év után is. Ez mindenféleképpen örvendetes, még akkor is, ha az álláspontok kibékíthetetlennek tűnnek és csekélynek látszik az esély bármiféle használható szintézisre. Pedig 30 év távlatából, az azóta történtek és a mérési eredmények figyelembevételével ideje lenne objektíven megítélni a jelenlegi helyzetet és mindazokat az immár történelminek számító lépéseket és tényeket, melyek következményei a pillanatnyi helyzetet erősen meghatározzák.

Szerző életrajzok

Zsuffa István, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víztudományi Kar, Víz és Környezetpolitikai Tanszék

ZSUFFA ISTVÁN 1991-ben kiváló minősítésű vízépítő mérnöki diplomával fejezte be tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen. PhD fokozatát 2001-ben a Wageningen-i Egyetemen (Hollandia) szerezte a környezettudományok terén. PhD kutatásának témája: többkritériumú döntéstámogató rendszerek alkalmazása folyami árterek ökológiai revitalizációjához. 2001-től 2012-ig a VITUKI-ban dolgozott, ahol számos hazai és nemzetközi kutatás-fejlesztési projektben vett részt, melyek közül a legjelentősebb a koordinációjával lebonyolított EU támogatású WETwin projekt. Ez a nemzetközi projekt európai, afrikai és dél-amerikai vizes élőhelyek ökológiai revitalizációjával foglalkozott. 2012-től dr. Zsuffa a VITUKI Hungary Mérnökiroda Kft. alkalmazásában áll, ahol jelenleg vízkészlet-gazdálkodási és előrejelzési célú csapadék-lefolyás modellrendszereket fejleszt magyarországi kis- és közepes vízgyűjtőkre. Kutatás-fejlesztési tevékenységek mellett hidrológiát, hidrológiai modellezést és hidrometriát is tanít a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karán és az ELTE TTK-n.

Szöllösi-Nagy András , Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víztudományi Kar, Víz és Környezetpolitikai Tanszék; Kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete Kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete

SZÖLLŐSI-NAGY ANDRÁS vízmérnök, hidrológus, Dr. Techn., PhD, Dr. Habil., az MTA doktora, Prof. Dr. HC mult., egyetemi tanár a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karán, a Felsőfokú Tanulmányok Intézete (iASK) Kőszeg tudományos tanácsadója; a nemzetközi Sustainable Water Futures Programme (Jövő Fenntartható Vízgazdálkodása), Brisbane, Ausztrália elnöke. Korábban húsz évig az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Program (IHP) főtitkára, később Kormányközi Tanácsának elnöke, majd a delfti (Hollandia) UNESCO-IHE Institute of Water Education rektora. A Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottságának elnöke, korábbi főszerkesztője. Hazai szakmai pályáját a VITUKI-ban kezdte Kienitz Gábor Rendszerhidrológiai Osztályán és a VITUKI tudományos főigazgatóhelyetteseként fejezte be 1989-ben. Eközben a IIASA-ban és a kanadai Waterloo Egyetemen dolgozott. A Magyar Mérnök Akadémia tagja és alelnöke, valamint a Magyar Természettudományi Társulat alelnöke.

Bogárdi János, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Víztudományi Kar, Víz és Környezetpolitikai Tanszék; Kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (iASK)

BOGÁRDI JÁNOS 1969-ben szerzett építőmérnöki és 2019-ben arany diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1971-ben a Padovai Egyetemen (Olaszország) nyert posztgraduális diplomát hidrológiából. Mérnökdoktori képesítését (Dr.-Ing.) a németországi Karlsruhei Egyetemen szerezte 1979-ben. Asszisztensként dolgozott a BME Vízgazdálkodási Tanszékén (1969-1971) majd a Karlsruhei Egyetemen (1974-1979), ahol 1980-1983 között szenior kutató is volt. Több éven át működött konzultánsként Németországban és Afrikában (1971-1973 és 1983-1985 között). 1985 és 1988 között az Asian Institute of Technology (AIT, Thaiföld) docense (associate professzor). 1989 és 1995 között a Wageningen-i Mezőgazdasági Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. 1995-töl 2003-ig az UNESCO főmunkatársa és a Fenntartható Vízgazdálkodás Szekció vezetője Párizsban. 2003 és 2009 között az ENSZ Egyetemének bonni Környezet és Emberi Biztonság (UNU-EHS) intézetének alapító igazgatója. 2007-2009 között az UNU európai vicerektora. 2009-től 2012-ig a Bonni Egyetem Fejlesztéskutatási Központján (ZEF) belül működő nemzetközi Global Water System Project (GWSP) végrehajtó igazgatója. 2004-től a Bonni Egyetem Mezőgazdasági Karának kooptált professzora. 2012 óta a ZEF kiemelt munkatársa. 2016-tól az AIT megkülönböztetett vendég professzora. 2017 óta a kőszegi Felsőfokú Tanulmányok Intézetének tudományos tanácsadója, 2022-től a mexikói Universidad Autonóma del Estado de Hidalgo (UAEH) tiszteletbeli vendég professzora. Több mint 200 tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Több, főleg közép európai egyetem kitüntetettje. A Varsói Mezőgazdasági Egyetem (1996), a BME (1997) és a Nizsnij Novgorodi Állami Építészeti és Építőmérnöki Egyetem tiszteletbeli doktora (Dr.h.c.). 2008-ban a Cannes-i nemzetközi Vízdíj (Grand Prix des Lumières de l’Eau) kitüntetettje. 2022-ig az MHT Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottsági tagja. 2017 óta a MHT külföldi tiszteleti tagja.

Hivatkozások

ÉDUVIZIG (2020). Vízgyűjtő-gazdálkodási terv (VGT) 2022, Jelentős vízgazdálkodási kérdések. 1-1 Szigetköz vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési alegység, pp. 15–16.

Magyar Köztársaság (1994). Case concerning the Gabcikovo-Nagymaros project (Hungary/Slovakia). Memorial of the Republic of Hungary. Volume I.. International Court of Justice.

Nagy B. (2024a). Bős-Nagymaros: nemzetközi jog, politika, környezetvédelem Gondolat Kiadó, 2024, p. 410.

Nagy B. (2024b). A módszerről és a lényegről. Puritán válasz Zsuffa Istvánnak, Szöllősi-Nagy Andrásnak és Bogárdi Jánosnak. Hidrológiai Közlöny. 104. évf. 4. szám. pp. 68-72. https://doi.org/10.59258/hk.17593

OVF (2022). Magyarország Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve – 2021. Országos Vízügyi Főigazgatóság. p. 686.

Pannonhalmi M., Varga P. (2021). A vízügyi szolgálat vízminőség vizsgálatainak 50 éve Magyarországon a Duna példáján. Vízügyi Közlemények, CIII. évfolyam 2021. évi 1. füzet. pp. 43-85.

Szentes D. (2023). Nehézfémszennyezés a talajban: kadmium (Cd). Agrofórum. https://agroforum.hu/szakcikkek/talajelet/nehezfemszennyezes-a-talajban-kadmium-cd/#:~:text=A%20mez%C5%91gazdas%C3%A1gb%C3%B3l%20a%20kadmiumtartalm%C3%BA%20m%C5%B1tr%C3%A1gy%C3%A1kb%C3%B3l,lehet%20a%20szervezet%C3%BCnkbe%20jut%C3%B3%20kadmiumnak.

Tahy Á. (2025) Személyes közlés.

Vargha J. (1999). A Bős-nagymarosi vízlépcső környezeti kockázatai. In: Karátson D. & Száraz M. Gy. (szerk.), Magyarország földje. Pannon Enciklopédia. Kertek 2000 Könyvkiadó.

Zsuffa I., Szöllősi-Nagy A., Bogárdi J. (2023). Insula Insolita – Szigetköz és Bős-Nagymaros párhuzamos története. Hidrológiai Közlöny, 103. évf. 2. szám, pp. 4-23. https://doi.org/10.59258/hk.11537

Zsuffa, I., Szöllősi-Nagy, A., Bogárdi, J. (2024). Megszólalunk, mert megszólíttattunk – Reflexiók Nagy Boldizsár könyvére. Hidrológiai Közlöny, 104. évf. 3. szám, pp. 77-81. https://doi.org/10.59258/hk.16464