Adatok a Mária és Hodos Patakvölgyi Vízitársulat működéséről (1904-1912)

Konecsny Károly  Konecsny

doi:10.59258/hk.11101

Konecsny Károly

Kulcsszavak: Kraszna folyó, Mária és Hodos patakok, földbirtokos érdekeltség, vízi munkálatok, vízhasznosítási társulat, kultúrmérnöki hivatal, vármegyei alispáni hivatal

Absztrakt

A Felső-Tisza baloldali mellékfolyója, a Kraszna dombvidéki szakaszán az I. világháborút megelőző évtizedekben az érintett községek birtokosainak összefogásával több kisebb vízitársulat alakult, főleg patakmeder-szabályozási és lecsapolási munkák végzésére. A szakirodalom szerint ilyen vízitársulat jött létre a Mária és Boldád patakok völgyében 1894-ben, Krasznabéltek (Beltiug) székhellyel. Nem található adat azonban arra, hogy ennek a társulatnak a szomszédságában a Mária patak Szakasz (Rătești) község feletti szakaszán és a Hodos patak alsó részén nagyszokondi (Socond), krasznasándorfalvai (Șandra), oláhgyűrűsi (Gerăușa) és béltekhodosi (Hodișa) érdekeltség 1904-től egy másik vízitársulat megalakulását kezdeményezte. 1906-ban a Debreceni M. Kir. Kultúrmérnöki Hivatal elkészítette a medertisztítás tervét. A benyújtott kérelem és hatósági határozat alapjá1907. október 3-án a Földművelésügyi Minisztérium tudomásul vette a 285 hold területű érdekeltség Mária és Hodos Patakvölgyi Vízitársulattá alakulását. A Nagyszokond székhelyű társulat részére Szatmár vármegye alispánja 1910. május 11-i véghatározata előzetesen megengedte a munkálatok megkezdését. 1910. decemberében elkészült a végleges vízjogi engedélyt tartalmazó hatósági határozat, a vízimunkák részletes műszaki adataival. A társulat az I. világháború idején feltételezhetően befejezte működését.

Információk a szerzőről

Konecsny Károly

KONECSNY KÁROLY 1979-ben a Kolozsvári „Babeş-Bolyai” Tudományegyetemen földrajz szakon diplomázik, majd hidrológus posztgraduális képzésen vesz részt. 1997-ben védi meg területi vízháztartási témájú doktori értekezését és szerez Phd fokozatot. Közben 1979-től 2005-ig vízügyi igazgatóságoknál vezető hidrológusként dolgozik, 2005-től nyugdíjazásáig a VITUKI tudományos osztályvezetője, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Hatóság vízgazdálkodási vezető főtanácsosa, az Országos Vízügyi Hatóság osztályvezetője és igazgatóhelyettese, tervezőcég hidrológiai szakértője. Mintegy 140 szakmai közleménye jelent meg. Akadémiai köztestületi tag. Az MHT több választott tisztségét is betöltötte. MHT kitüntetései: Pro Aqua díj (2005), dr. Schafarzik Ferenc emlékérem (2016), Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj (2002; 2018), Bogdánfy Ödön emlékérem (2022). 2016. évtől a Hidrológiai Közlöny szakszerkesztője, 2022-től a lap főszerkesztő-helyettese.