A fenntarthatóság tanítása a gyakorlatban – Tapasztalatok egy ökoiskola mindennapjaiból
Absztrakt
A fenntarthatóságra nevelés a 21. századi köznevelés egyik kiemelt feladata, amelynek célja a környezettudatos szemlélet, a felelős döntéshozatal és a fenntartható életmódhoz szükséges kompetenciák fejlesztése. Az ökoiskolák olyan pedagógiai környezetet teremtenek, amelyben a fenntarthatóság elvei nemcsak a tananyagban, hanem az intézmény mindennapi működésében, a tanórán kívüli programokban és a közösségi együttműködésekben is megjelennek. A tanulmány célja annak bemutatása, hogy a fenntarthatósági nevelés miként valósítható meg a mindennapi pedagógiai gyakorlatban egy magyarországi ökoiskola példáján keresztül. A közlemény kvalitatív megközelítést alkalmaz, amely dokumentumelemzésre, intézményi jó gyakorlatok elemzésére és a hazai, valamint nemzetközi szakirodalom szintetizálására épül. A tanulmány áttekinti az ökoiskolai programok főbb elemeit, a projektalapú tanulás, a természetközeli pedagógia és a közösségi együttműködések szerepét, továbbá értékeli azok fenntarthatósági szemléletformálásban betöltött jelentőségét. Az eredmények arra utalnak, hogy a fenntarthatóságra nevelés akkor a legeredményesebb, ha az intézményi kultúra szerves részévé válik, és a tanórai, valamint tanórán kívüli tevékenységek egymást erősítve támogatják a tanulók környezettudatos attitűdjének fejlődését.
Hivatkozások
Havas P. (2009): A fenntarthatóság pedagógiája. Budapest: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. [Letöltve: 2026. 07. 10.]
UNESCO (2017): Education for Sustainable Development Goals: Learning Objectives. UNESCO. [Letöltve: 2026. 07. 22]
Sterling, S. (2001): Sustainable education: Re-visioning learning and change. Schumacher Society. [Letöltve: 2026. 07. 22.]
Kiss T. (2026): A közétkeztetés szerepe az egészségfejlesztésben és a fenntartható táplálkozásban: Egy havi iskolai étlap dokumentumelemzése. Multidiszciplináris Egészség és Jóllét, 4., (2.), pp. 57–66. [Letöltve: 2026. 07. 10.]
Kiss T. (2026): Táplálkozási attitűdök és fenntarthatósági szemlélet vizsgálata iskolás korosztályban. Multidiszciplináris Egészség és Jóllét, 4., (1.), pp. 15–21. [Letöltve: 2026. 07. 10.]
Balázs P. (2019): Népegészségtan. Medicina Könyvkiadó. [Letöltve: 2026. 07. 10.)
Kiss T. (2025): Fenntarthatóság és egészség: Szisztematikus irodalmi áttekintés. Tudásmenedzsment, 26., (2.), pp. 96–107. Budapest: ELTE.[Letöltve: 2026. 07. 10.]
Willett, W.–Rockström, J.–Loken, B. et al. (2019): Food in the Anthropocene: The EAT–Lancet Commission on healthy diets from sustainable food systems. The Lancet, 393., (10170.), pp. 447–492. https://doi.org/10.1016/S0140-6736(18)31788-4
Kiss T. (2026): A tanár mint példakép: Az egészség mint központi érték és a pedagógus egészségnevelő szerepe. Új Köznevelés, 82., (1–2.), pp. 16–18. [Letöltve: 2026. 07. 10.]
Kiss T. (2026): Vizuális kivonat: Fenntartható táplálkozás és egészségtudatosság – A hazai élelmiszerhulladék-adatok újraértelmezése. Multidiszciplináris Egészség és Jóllét, 4., (1.), pp. 22–25. [Letöltve: 2026. 07. 10.]
Kiss T. (2026): Fenntarthatóság és egészség 2026-ban: A szélenergia pedagógiai újraértelmezése. Új Köznevelés, 82., (5–6.), pp. 3–7. [Letöltve: 2026. 07. 10.]
Járomi É.–Vitrai J. (2017): Az iskolai egészségfejlesztés hazai és nemzetközi szemléletének bemutatása. Egészségfejlesztés, 58., (1.), pp. 36–48. https://doi.org/10.24365/ef.v58i1.145 [Letöltve: 2026. 07. 25.]
Somhegyi A. (2023): A teljeskörű intézményi egészségfejlesztés (TIE) múltja, jelene és jövője. Egészségfejlesztés, 64., pp. 15–24. [Letöltve: 2026. 07. 22.]
Varga A. (2020): A fenntarthatóságra nevelés elméleti alapjai és egész intézményes megközelítése. Budapest: ELTE. [Letöltve: 2026. 07. 22.]
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License.
