Sustainable inclusion in higher education: social innovation to support people with disabilities
Absztrakt
A társadalmi innováció megítélése, helye, szerepe, hozadéka, egyre inkább központi szerepet játszik a felsőoktatási intézmények képzési és egyéb programjaiban. A tanulmány célja, hogy bemutasson néhány innovatív megközelítési módot, amelyek elősegítik a társadalmi felelősségvállalást. Az oktatási módszerek olyan lehetőségeket kínálhatnak, amelyek lehetővé teszik a hallgatók számára, hogy részt vegyenek a társadalmi problémák megoldásában, miközben olyan kulcskompetenciákat sajátítanak el, mint a problémamegoldás, az interdiszciplinaritás, és a közösségi partnerségek kialakítása.
Az inkluzív egyetemi környezet kialakítása nem kizárólag infrastrukturális és technológiai fejlesztéseket, hanem átfogó tanácsadási és mentorálási szolgáltatásokat is jelent a felsőoktatási intézmények számára. A fenntarthatóságot és a társadalmi innovációt előtérbe helyező fejlesztések jelentős hatással vannak az intézményekben tanuló fogyatékossággal élő hallgatók integrációjára. Ezek a rendszerek nemcsak az akadémiai támogatást biztosítják, hanem lehetőséget nyújtanak a hallgatók társadalmi beilleszkedésének megkönnyítésére, pszichoszociális fejlődésének elősegítésére. A tanácsadó rendszerek központi szerepet játszanak a fenntartható inklúzió biztosításában, segítik a fogyatékossággal élő hallgatókat a felsőoktatási környezethez való alkalmazkodásban és a különböző akadályok leküzdésében.
Az igénykielégítési folyamatban a tanácsadás szerepe a befogadó környezet megteremtésében kulcsfontosságú, a közösségi érzés erősítésével és az akadályok kezelésére irányuló fókusszal. A felsőoktatási intézményeknek pedagógiai és tanácsadói fejlesztéseket is végre kell hajtaniuk annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő hallgatók egyenlő esélyekkel tudjanak részt venni az egyetemi életben. A különféle egyetemi tanácsadói rendszerek fejlesztése összetett rendszerként működtethető, így az érintett hallgatók sikeres integrációja mellett hosszú távú gazdasági és társadalmi értéket is teremt, elősegíti a fogyatékossággal élők foglalkoztathatóságát és önállóságát a munkaerőpiacon.
Hivatkozások
Balázs, Z. (2018). Társadalmi innováció a helyi közösségek fejlesztésében: Magyarországi esettanulmányok. Budapest: Gondolat Kiadó.
Bauer, M. W., Biwer, P., & Semmler, J. (2020). Social innovation and higher education: New approaches in European universities. Springer.
Benneworth, P., & Cunha, J. (2015). Universities' contributions to social innovation: Reflections in theory & practice. European Journal of Innovation Management, 18(4), 508–527. https://doi.org/10.1108/EJIM-10-2013-0099
Burgstahler, S. (2015). Universal design in higher education: From principles to practice. Harvard Education Press.
Chesbrough, H. W. (2006). Open innovation: The new imperative for creating and profiting from technology. Harvard Business School Press.
Elkington, J. (2004). Enter the triple bottom line. In A. Henriques & J. Richardson (Eds.), The triple bottom line: Does it all add up? (pp. 1–16). Earthscan Publications.
European Commission. (2020). Education and Training 2020: Inclusive education for all. European Union Publications.
European Commission. (2020). Social innovation as a pathway to a sustainable future. European Commission. Retrieved from https://ec.europa.eu/
European Commission. (2021). European Social Innovation Competition. Retrieved from https://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=1147
European Commission. (2021). European Solidarity Corps. Retrieved from https://europa.eu/youth/solidarity
European Solidarity Corps. (2021). European Solidarity Corps Guide 2021–2027. European Commission. Retrieved from https://europa.eu/youth/solidarity/mission_en
Etzkowitz, H., & Leydesdorff, L. (2000). The dynamics of innovation: From national systems and “Mode 2” to a Triple Helix of university–industry–government relations. Research Policy, 29(2), 109-123. DOI: 10.1016/S0048-7333(99)00055-4
Falus, I., & Németh, T. (2024). Oktatási esélyegyenlőség és társadalmi innováció: Kutatási eredmények és gyakorlati megközelítések. Debreceni Egyetemi Kiadó.
Falus, O., & Dósáné Pap, Gy. (2024). Az innováció jogi védelme: Példák az elektromobilitás köréből. In Falus, O., & Németh, I. P. (Eds.), Innovációs terek (pp. 135-143). Dunaújváros: DUE Press.
Gilardone, M., & Sen, A. K. (2010). The idea of justice. Social Choice and Welfare, 709-720. Harvard University Press.
Havas, A., & Nyíri, L. (2017). A társadalmi innovációk lehetőségei Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 64(7-8), 726-750.
Kálmán, A., & Hübner, L. (2020). A digitális esélyegyenlőség kihívásai a magyar felsőoktatásban. Neveléstudomány, 8(3), 67–79.
Kálmán, A., & Kővári, B. (2018). Az egyetemes tervezés szerepe a magyar felsőoktatási intézményekben. Felsőoktatási Kutatóintézeti Szemle, 14(2), 45–58.
KIM (2024). A Kulturális és Innovációs Minisztérium Fogyatékosügyi koordinátori találkozó online 2024.06.11.
Kocziszky, G., Veresné Somosi, M., & Balaton, K. (2015). A társadalmi innováció vizsgálatának elméleti alapjai és módszertana. Miskolc: Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar.
Kozma, T. (2019). A társadalmi innováció értelmezései. Kultúra és Közösség, 10(1), 5-11.
Kozma, T., & Radácsi, L. (2013). Társadalmi innováció és felsőoktatás: A felelősségvállalás lehetőségei a magyar felsőoktatásban. Pécs: Pécsi Tudományegyetem Kiadó.
Kozma, T., & Rébay, M. (2021). Social inclusion in higher education: Challenges and opportunities. Hungarian Educational Research Journal, 11(2), 133-147.
Kuti, É. (2018). Társadalmi innováció és társadalmi vállalkozások. Új Mandátum Kiadó.
Mulgan, G. (2006). The process of social innovation. Innovations: Technology, Governance, Globalization, 1(2), 145-162.
Mulgan, G. (2012). The theoretical foundations of social innovation: The social origins of creativity and effectiveness. Palgrave Macmillan.
Mulgan, G. (2019). Social innovation: How societies find the power to change. Policy Press.
Nagy, J. T. (2021). The impact of social responsibility in higher education: A case study on Hungarian universities. Journal of Educational Policy and Development, 39(5), 168-181. https://doi.org/10.1080/02680939.2021.1810189
Nussbaum, M. (2011). Creating capabilities: The human development approach. Harvard University Press.
Pataki, G. (2012). A fenntarthatóság közgazdasági alapjai. Köz-Gazdaság, 7(2), 25-38.
Pérez, A., Sánchez, M., & Rodríguez, P. (2021). Social innovation and sustainable inclusion in higher education: The role of counseling and mentoring. Journal of Higher Education, 45(3), 204-220. https://doi.org/10.1016/j.jhe.2021.02.003
Porter, M. E., & Kramer, M. R. (2011). Creating shared value. Harvard Business Review, 89(1-2), 62-77.
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-ShareAlike 4.0 International License.
