Embercsempészés, nemzetközi bűnügyi együttműködés, ítélethozatal

Kulcsszavak: szervezett bűnözés, embercsempészet, nemzetközi bűnöző hálózatok, migráció

Absztrakt

A korábbi embercsempész-szervezetek az elmúlt 20–30 évben jelentős átalakuláson mentek keresztül, alkalmazkodtak a gazdasági, politikai, jogi környezet változásaihoz. Magyarországon például a rendszerváltozás időszakában laza szervezettségben és alkalmilag tevékenykedő, kis létszámú, változó személyi összetételű embercsempészcsoportok mára professzionálissá váltak, és beilleszkedtek a nemzetközi hálózatok kapcsolatrendszerébe. Nemzetközi szinten a kibocsátó országokban tevékenykedő toborzók és szervezők képezik a hálózat gyökérzetét. A közbülső szinten többféle, olykor speciális helyismeretet és szaktudást igénylő feladatokat kell megszervezni és elvégezni, valamint ezek elvégzését ellenőrizni. A célországhoz közeledve a helyi szintű felderítésért és az utolsó köztes határátlépések, illetve végül a célországba történő belépés biztonságos végrehajtásáért a helyi szintű, szükségképpen már erősen konspirált és részfeladataiban funkcionálisan elkülönülő alegységekre és specialistákra bontott szervezet a felelős. Az embercsempészet finanszírozása bonyolult illegális pénzügyi műveletekkel történik, ezekben a kriptovaluták is szerepet kapnak. A bűnüldözésnek a nemzetközi együttműködés során számos eljárási és bizonyítási problémával, valamint a bizonyítékok törvényes beszerzését és felhasználhatóságát érintő nehézségekkel kell szembenéznie. A nemzetközi szervezettségben tevékenykedő bűnözői hálózatok felderítése nemzetközi bűnügyi együttműködést igényel. A nemzetközi bűnügyi együttműködés egyik formája az EU-n belül a JIT-ként rövidített közös nyomozócsoportok megszervezése, amelyek határokon átnyúló nyomozásokat folytatnak. Innovatív megoldás, hogy a nyomozócsoport keretében más tagállam hatóságainak tagjai részt vehetnek egy adott tagállam eljárási cselekményeiben, és a kiküldött tag saját tagállamának illetékes hatóságát nyomozati cselekmény elvégzésére kérheti fel. A nyomozócsoport által begyűjtött bizonyítékok felhasználhatók valamennyi részes tagállamban folyó büntetőeljárásban. Az Országos Kriminológiai Intézetben lefolytatott 2019. évi empirikus kutatás alapján megállapítható, hogy a magyar bíróságoknál embercsempészési ügyekben igen következetes, de differenciált ítélkezési gyakorlat érvényesül.

Hivatkozások

Bezsenyi T. (2018). A közös nyomozócsoportok hatékonysága az emberkereskedelem elleni küzdelemben. In Frigyer L. (Szerk.), Nemzetközi jellegű szervezett bűnözés nyomozásának kutatása információáramlási szempontból I.: Tanulmánykötet (pp. 64-84). Nemzeti Közszolgálati Egyetem.

Farkas Á. (2016). A kölcsönös elismerés elve az európai büntetőjogban I. Ügyészségi Szemle, 1, 93-94.

Frontex (2020). Risk Analysis for 2020. Office of the European Union. https://frontex.europa.eu/assets/Publications/Risk_Analysis/Risk_Analysis/Annual_Risk_Analysis_2020.pdf

Gaál Gy. (2005). Az embercsempész tevékenység megjelenési formáinak és módszereinek változásai a Magyar Köztársaság államhatárán 1991-2003 között. Doktori értekezés. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem.

Hautzinger Z. (2020). A migráció szabályozásának reaktív tényezői. Belügyi Szemle, 68(9), 47-62. https://doi.org/10.38146/BSZ.2020.9.3

Málnássy A. (2016). Az európai külföldi harcosok és az Iszlám Állam támogatói által használt terrorfinanszírozási módszerek. Terror és Elhárítás, 2, 42-61.

Póczik Sz. (2017). A migrációspecifikus bűnelkövetés néhány aspektusáról. Kriminológiai Tanulmányok, 54, 155-180.

Póczik Sz. (2018). A határzárral kapcsolatos bűncselekmények elkövetőinek szociológiai vizsgálata a Csongrád megyei büntetőeljárások alapján. Kriminológiai Tanulmányok, 55, 10-28.

Póczik Sz., Bolyky O. & Sárik E. (2019). Migrációs válság, embercsempészés, büntetéskiszabás. Ügyészek Lapja, 26(6), 35-58.

Rijken, C. (2006). Joint Investigation Teams: Principles, Practice, and Problems – Lessons Learnt from the First Efforts to Establish a JIT. Utrecht Law Review, 2, 99-118. https://doi.org/10.18352/ulr.28

Schmidt G. (2017). Tradíciók versus hatékonyság - Nemzetközi együttműködés a szervezett embercsempészés miatt indult bűnügyekben. Ügyészek Lapja, 24(5), 79-90.

Szijártó I. (2019). Az Europol és az Eurojust szerepe a közös nyomozócsoportokban. Ügyészek lapja, 26(6), 59-73.

Titkárság (2018). JITs-Funding-Guide_HU. A közös nyomozócsoportok finanszírozási útmutatója. Közös Nyomozócsoporti Hálózat Titkársága. 08/01/2018, 3. verzió. https://www.eurojust.europa.eu/sites/default/files/Partners/JITs/JITs-Funding-Guide_HU.pdf

Útmutató (2017). Közös nyomozócsoportok - Gyakorlati útmutató. Az EU Tanács Főtitkársága, Brüsszel, február 14. https://docplayer.hu/106478118-6128-1-17-rev-1-mlh-tk-ia-dg-d-2b.html

Windt Sz. (2008). Legális és illegális bevándorlás az Európai Unió néhány fontosabb országában. In Póczik Sz. & Dunavölgyi Sz. (Szerk.), Nemzetközi migráció – nemzetközi kockázatok (pp. 181-424). HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Xanthaki, H. (2006). Eurojust: Fulfilled or Empty Promises in EU Criminal Law? European Journal of Law Reform, 8(2-3), 175-197.

Megjelent
2021-10-04
Hogyan kell idézni
PóczikS. (2021). Embercsempészés, nemzetközi bűnügyi együttműködés, ítélethozatal. Belügyi Szemle , 69(10), 1851-1868. https://doi.org/10.38146/BSZ.2021.10.12
Rovat
Bűnügyi tanulmányok

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei