Komplementer rendészet
Absztrakt
Cél: A recenzió olyan munkára hívja fel a figyelmet, ami változásokat kezdeményez a rendvédelem gyakorlatában, és ehhez kéri a rendészettudomány segítségét. A komplementer rendészet a biztonságért felelős hatóságok és a jogkövető társadalom összefogásának terméke. Ennek a folyamatnak a részleteit ismerhetjük meg Christián László könyvéből.
Módszertan: Jelen monográfia a társadalomtudományi kutatásokat jellemző tényvizsgálatok segítségével, a mindennapok valóságára alapozva fogalmazza meg ajánlásait. A modern rendészet kutatása sokáig a közjogi dogmatikára korlátozódott. Amikor azonban a biztonság feletti hatósági őrködés kiegészül a társadalmi gondoskodás egyéni és kollektív formáival, valamint a vagyonvédelem piaci szolgáltatásaival, a tételes jog interpretációja a feltáráshoz kevésnek bizonyul, érdemes tehát a szociológia által kínált metodikákhoz fordulni.
Megállapítások: A komplementer modell résztvevői a rendészeti hatóságok, az önkormányzatok, az egyéni és a közösségi önvédelem, valamint a biztonsági piac. Ennek az együttműködésnek legkedvezőbb feltételei demokratikus jogállamban teremthetők meg.
Érték: A rendért felelős szektorok közötti kooperáció törvényszerűségeinek feltárása tudományos eredmény, ami hozzájárulhat a rendészeti igazgatás jogszerű és hatékony működéséhez, a közbiztonság védelméhez, a rend, a biztonság és a szabadság összhangjához.
Hivatkozások
Boda J. (Szerk.) (2019). Rendészettudományi Szaklexikon. Dialóg Campus.
Botz L. (2007). Hazánk biztonsági rendszerének és elemeinek helyzete és felkészültsége a várható fenyegetések elhárítása. Felderítő Szemle, 6(1), 15–34.
Christián L. (2022). Komplementer rendészet. Ludovika Kiadó.
Christián L. & Hermann G. (2018). Önkormányzati rendészet – közterületfelügyelet – gyakorlati problémái a fővárosi kétszintű igazgatásból adódóan, valamint az önkormányzati rendészet jövőjét meghatározó problémák tágabb aspektusai és azokra adott megoldási javaslatok. Magyar Rendészet, 18(4), 61–90. https://doi.org/10.32577/mr.2018.4.4
Earl B. (1999). A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó.
Hornyacsek J. (2014). A tudományos kutatás elmélete és módszertana. Nemzeti Közszolgálati Egyetem.
Horváth B. (2001). Angol jogelmélet. Pallas Stúdió – Attraktor Kft.
Kerezsi K. & Pap A. L. (2017). A bűnözés és a bűnözéskontoll jövője. In Finszter G. & Sabjanics I. (Szerk.), Biztonsági kihívások a 21. században (pp. 543–584). Dialog Campus.
Lippai Zs. (2021). A Büntetés-végrehajtási Szervezet fegyveres biztonsági őrsége. Magyar Rendészet, 21(3), 29–42. https://doi.org/10.32577/mr.2021.3.2
Molnár K. (2021). Police Café módszertani kézikönyv. Pécs.
Marton Á. (1961). A reprezentatív módszer alkalmazásának néhány kérdése a külkereskedelmi árindexszámításban. Statisztikai Szemle, 39(2), 147–159.
Patyi A. & Varga Zs. A. (2008). Általános Közigazgatási Jog. 2. kiadás. Mandamus Publishing.
Szabó A. (1988). A bűnüldözési stratégiáról. Belügyi Szemle, 26(12), 3–8.
Szikinger I. (2012). A magyar rendvédelmi jog alapjai. Rendvédelem-történeti füzetek, 22(26), 133–140. https://doi.org/10.31627/RTF.XXII.2012.26N.133-140P
Szikinger I. (1989). A rendőrség tevékenységének alkotmányos alapjai. Kandidátusi értekezés. Magyar Tudományos Akadémia.
.png)
