Potenciális terrorista elkövetők kockázatelemzése

Kulcsszavak: kockázatelemzés, erőszakkockázat mérése, egyéni viselkedés, terrorizmus, pszichológia

Absztrakt

Cél: Ebben a tanulmányban azt a kérdést vizsgáljuk, hogy a kockázatelemzési módszerek milyen módon, vagy egyáltalán hasznosíthatók-e a nemzetbiztonsági munkában, illetve a terror elleni harc során.
Módszertan: Hazai és nemzetközi szakirodalom áttekintésével sorra vesszük a kockázatelemzés típusait, alkalmazási területeit.
Megállapítások: Az erőszakkockázat-felmérésétől eljutunk a kifejezetten terrorizmus elleni harc során alkalmazott kockázatelemzési eszközökig, illetve megvizsgáljuk a kockázatelemzés tisztán szakmai megítélés alapú, tisztán statisztikai, valamint vegyes megközelítésű módszereit.
Érték: Kutatásunk során arra a következtetésre jutottunk, hogy leginkább az úgynevezett strukturált szakmai megközelítés látszik kifizetődőnek a potenciális terroristák kockázatának értékelésére, valamint úgy látjuk, hogy az elméleti és a gyakorlati tudás ötvözete, illetve a pszichológiai szakértelem bevonása azok a sajátosságok, melyeket a jól működő kockázatelemzési eszközök magukénak tudhatnak.

Hivatkozások

Beardsley, L. N. & Beech, A. (2013). Applying the Violent Extremist Risk Assessment (VERA) to a sample of terrorist case studies. Journal of Aggression, 5(1), 4–15. https://doi.org/10.1108/17596591311290713

Blazsek P. & Wernigg R. (2015). Kockázatbecslés és kockázatkezelés a pszichiátriában. Oriold és Társai Kiadó.

Borum, R. (2015). Assessing Risk for Terrorism Involvement. Journal of Threat Assessment and Management, 2(2), 63–87. https://doi.org/10.1037/tam0000043

Clemmow, C., Schumann, S., Salman, L. N. & Gill, P. (2020). The Base Rate Study: Developing Base Rates for Risk Factors and Indicators for Engagement in Violent Extremism. Journal Forensic Sciences, 65(3), 865–881. https://doi.org/10.1111/1556-4029.14282

Cook, A. N. (2014). Risk Assessment and Management of Group-Based Violence. Thesis for: Ph.D. Clinical-Forensic Psychology.

Dawes, M. D., Faust, D. & Meehl, E. P. (1989). Clinical Versus Actuarial Judgement. Science, 243(4899), 1668–1674. https://doi.org/10.1126/science.2648573

Dernevik, M., Beck, A., Grann, M., Hogue, T. & McGuire, J. (2009). The use of psychiatric and psychological evidence in the assessment of terrorist offenders. Journal of Forensic Psychiatry & Psychology, 20, 508–515. https://doi.org/10.1080/13501760902771217

Herrington, V. & Roberts, K. (2012). Risk Assessment in counterterrorism. In U. Kumar, U. & Mandal, M. K. (Eds.), Countering terrorism: psychosocial strategies (pp. 282–304). SAGE Publications.

Hoffman, B. & Ware. J. (2019). Is 3-D Printing the Future of Terrorism? The Wall Street Journal.

Hudson, R. A. (1999). The sociology and psychology of terrorism: Who becomes a terrorist and why? Library of Congress Washington Dc Federal Research Div.

LaFree, G. & Dugan, L. (2004). How does studying terrorism compare to studying crime. Terrorism and counter-terrorism: Criminological perspectives, 5, 53–74.

Lowrance, W. (1976). Of Acceptable Risk: Science and the Determination of Safety. William Kaufmann, Inc.

Meehl, P. E. (1954). Clinical versus statistical prediction: A theoretical analysis and a review of the evidence. University of Minnesota Press. https://doi.org/10.1037/11281-000

Monahan, J. (2011). The individual risk assessment of terrorism. Public Law and Legal Theory Working Paper Series, 34, 2–46.

Meloy, J. R. & Hoffmann, J. (Eds.) (2014). International handbook of threat assessment (pp. 66–83). Oxford University Press.

Powis, B., Randhawa-Horne, K., Elliott, I. & Woodhams, J. (2019). Inter-rater reliability of the Extremism Risk Guidelines 22+ (ERG 22+). Ministry of Justice Analytical Series.

Reid, J. & Gill., P. (2016). The lone-actor terrorist and the TRAP-18. Journal of Threat Assessment and Management, 3(1), 37–52. https://doi.org/10.1037/tam0000061

Sarma, M. K. (2017). Risk Assessment and the Prevention of Radicalization from Nonviolence Into Terrorism. American Psychologist. https://doi.org/10.1037/amp0000121

Sonka, C., Meier, H., Rossegger, A., Endrass, J., Profes, V., Witt, R. & Sadowski, F. (2020). RADAR-iTE 2.0: Ein Instrument des polizeilichen Staatsschutzes. Aufbau, Entwicklung und Stand der Evaluation. Kriminalistik, 6, 386–392.

Taylor, M. & Ryan, H. (1988). Fanaticism, political suicide and terrorism. Studies in Conflict & Terrorism, 11(2), 91–111.

Webster, C. D., Douglas, K. S., Eaves, D. & Hart, S. D. (1997). Assessing risk of violence to others. In Webster, C. D. & Jackson, M. A. (Eds.), Impulsivity: Theory, assessment, and treatment (pp. 251–277). The Guilford Press.

Webster, W. H. (1986). Terrorism as a Crime. FBI L. Enforcement Bull, 55, 11.

Megjelent
2022-09-15
Hogyan kell idézni
LohnerK., & CsomósI. (2022). Potenciális terrorista elkövetők kockázatelemzése. Belügyi Szemle , 70(9), 1749-1762. https://doi.org/10.38146/BSZ.2022.9.2
Folyóirat szám
Rovat
Tanulmányok