A vagyonőrök alkalmassági vizsgálatának koncepciója
Absztrakt
Cél: A vagyonvédelemben élőerős szolgáltatást nyújtó cégeknek évek ót a egyre nehezebb feladat a minőségi munkaerő biztosítása. A napjainkban jelentkező képzett munkaerő hiánya – toborzást és képzést tekin tve – változásra kényszeríti a vagyonvédelmi cégeket. Ebben a cikkben törekszünk betekintést nyújtani a modern vagyonvédelmi élőerő alkalmassági vizsgálatának technikájába.
Módszertan: A megfelelő jelöltek felkutatásához és megszólításához toborzásra van szükség. A toborzás metodikáját az igényeknek megfelelően szükséges kialakítani. A munkakövetelmények, elvárások és munkakörök összehasonlítása saját módszertan. A munkaterületen szerzett adatkészletet használtuk a kutatás során. Tanulmányunkban a toborzást követő alkalmassági vizsgálattal kívánunk foglalkozni. Az alkalmassági vizsgálat során arról kell meggyőződnünk, hogy a jelölt valóban rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyek a munkája során rá váró feladatok teljesítésére alkalmassá teszik.
Megállapítások: A toborzás és képzés területén paradigmaváltásra van szükség. A vagyonvédelmi törvény nem határoz meg az egyes vagyonvédelmi feladatok tekintetében előírásokat. A vagyonvédelmi munkával kapcsolatos elvárások megfogalmazása és kialakítása a megbízók és a vagyonvédelmi cégek közös feladata. Azonban a teljesítéshez szükséges tudást, képességeket és feltételeket a vagyonvédelmi cégnek kell komplex egységgé formálnia.
Érték: Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a különböző munkapozíciók másmás képességet és tudást igényelnek a jelöltektől. A toborzónak releváns információk birtokában kell lennie az általa kínált pozíciók feladatairól. Mindezen tényezők figyelembevételével kell kialakítani azt a komplex, több tényezőt is figyelembe vevő alkalmassági vizsgálatot, amely eredményes munkaerőt garantál a vagyonvédelmi szervezetnek.
Hivatkozások
Bauer J. & Lévai Z. (2004). A személyügyi tevékenység gyakorlata. Szókratész Kiadó.
Christián L. (2014). A magánbiztonság elméleti alapjai. Nemzeti Közszolgálati Egyetem.
Csege Gy. (2017). Élőerős őrzésvédelem továbbképzésének fejlesztésének lehetőségei a 21. Századi biztonsági kockázatok tükrében (tézisfüzet). Óbudai Egyetem, Biztonság Tudományi Doktori Iskola.
Elbert N., Farkas F., Karoliny M. & Poór, J. (1993). Személyzeti emberi erőforrás menedzsment. Jannus Pannonius Egyetem.
Jordan, M., Herriott, P. & Chalmers, C. (1991). Testing Schneider’s ASA Theory. Applied Psychology: An International Review, 40(1), 47–53. https://doi.org/10.1111/j.1464-0597.1991.tb01357.x
Kaló J., Buzás G. & Simon A. (2003). Személy és vagyonvédelem. Őrtanoda Kft.
Klein S. (2018). Munkapszichológia. EDGE. https://doi.org/10.3311/ope.234
Lasz Gy. (2011). A személybiztonság specifikumjai a magánbiztonsági szolgáltatók esetén. Hadmérnök, 6(4) 26–33.
Mintzberg, H. (1989). The Structuring of organizations. Prentice-Hall. Inc. https://doi.org/10.1007/978-1-349-20317-8_23
Roberts, G. E. (1995). A teljesítményértékelések fogadtatása. Humánpolitikai Szemle, 66–75.
Skinner, B. F. (1973). A tanítás technológiája. Gondolat Könyvkiadó.
.png)
