A körzeti megbízotti szolgálat története 1. A kezdetek
Absztrakt
Cél: Jelen tanulmány rendeltetése, hogy bemutassa, hogyan született meg a szakterületeken, szolgálati ágakon átívelő, azok határait elmosó szolgálati forma képviselője, a körzeti megbízott, és hogyan alakult ki az ennek alapjául szolgáló komplex rendőri gondolkodásmód.
Módszertan: Az új szolgálati formával kapcsolatban számos, a kritikát sem mellőző, értékelő írás látott napvilágot a korabeli szakemberek tollából, melyek kiváló forrást nyújtanak egy múltbeli sajátos rendszer sajátos körülményei között útnak induló, forradalmi szolgálati forma eseménydús kezdeti időszakának bemutatásához. Módszertanát tekintve a mű dokumentumelemzésen alapszik, a szakirodalom mellett a korszak hivatalos jogi forrásai is elemzésre kerülnek, történeti és rendszertani feldolgozás módszerével.
Megállapítások: Az 1950-es évek elején felismerésre került, hogy a korábban alkalmazott rendészeti eszközök tovább már nem képesek hatékonyan biztosítani az állampolgárok közbiztonság iránti igényét és eredményesen fellépni a háború után kialakult bűnözési struktúrával szemben. Ezért az 1953-ban bekövetkező politikai enyhülésben az akkori belügyi vezetés elszánta magát a reformok mellett. Ennek eredményeként változott meg a rendőrség közrendvédelmi szakterületének gyakorlata, ugyanis a területfelelősi rendszer, majd az annak romjain kiépülő körzeti megbízotti szolgálat merőben más elveket vallott és módszereket alkalmazott a korábbi szolgálati formákhoz képest. A körzeti megbízotti szolgálat 1954-es bevezetését követően az évtized a gyermekbetegségekkel tűzdelt útkeresésről szólt. A körzeti megbízotti szolgálat megalkotásakor egy, a Szovjetunióban már működő és bevált rendszer szolgált példaként, a szolgálati forma azonban nem volt módosítás nélkül átvehető, így szükségesnek mutatkozott azt a magyar társadalom sajátosságaira szabni.
Érték: A szolgálati forma fejlődéstörténete áttekintésének eredményeként következtetéseket vonhatunk le a jelenlegi működés rendeltetésszerűségét és eredményességét illetően.
Hivatkozások
Ambrus J. (1955). A körzeti megbízotti szolgálat első eredményei. Rendőrségi Szemle, 3(12), 1052–1061.
Falus Gy. (1953a). A szolgálati órák kérdéséhez. Rendőrségi Szemle, 1(2), 171–175.
Falus Gy. (1953b). A körzeti megbízotti szolgálat. Rendőrségi Szemle, 1(12), 1122–1127.
Falus Gy. (1955). A közrendvédelmi szolgálat 10 esztendeje. Rendőrségi Szemle, 3(1), 93–100.
Fekete K. (1959). A budapesti KMB szolgálat néhány kérdése. Rendőrségi Szemle, 7(2), 144–150.
Gyömbér J. (1954). A közrendvédelmi tisztek bűnügyi irányító munkája Szolnok megyében. Rendőrségi Szemle, 2(5), 482–488.
Katona J. (1958). A közrendvédelmi szolgálat tömegkapcsolatáról. Rendőrségi Szemle, 6(12), 950–954.
Máté M. (1954). A mozgóőrszem-szolgálat bevezetésének jelentősége, Rendőrségi Szemle, 2(7), 650–654.
Papp J. (1955). Az önkéntes rendőrökről. Rendőrségi Szemle, 3(10), 867–871.
Patkoló K. (1958). A körzeti megbízotti szolgálat. Rendőrségi Szemle, 6(6), 471–475.
Rendőrségi Szemle (1955). A körzetmegbízotti szolgálat néhány gyakorlati tapasztalata. Rendőrségi Szemle, 3(7), 655–663.
Sárdi K. (1958). Feladataink a köztisztaság védelme terén. Rendőrségi Szemle 6(4), 310–315.
Szilvási F. (1984). A körzeti megbízotti szolgálat harminc éve. BM Könyvkiadó.
Szüle K. (1955). A körzeti megbízottak szolgálata nagyvárosokban Rendőrségi Szemle, 3(9), 815–820.
Tokaji A. (1959). A körzeti megbízotti szolgálat jelentősége és feltételei. Rendőrségi Szemle, 7(4), 306–310.
Tokaji A. (1958). Nagyvárosaink közrendvédelmi szolgálatáról. Rendőrségi Szemle, 6(2), 141–144.
Vörös Balogh I. (1959). A körzeti megbízotti szolgálat irányítása. Rendőrségi Szemle, 7(10), 795–800.
.png)
