A magánbiztonság kezdetei és a magyar magánbiztonsági szektor fejlődése az első törvényi szintű szabályozásig
Absztrakt
Cél: Jelen tanulmány célkitűzése a modern magánbiztonság kialakulási folyamatának bemutatása, az előmozdító (katalizátor) és a hátráltató tényezők számbavétele a jogi szabályozás fejlődésére fókuszálva.
Módszertan: Kutatásunk során tudományos munkákat, korabeli jogforrásokat, valamint sajtóhíreket tanulmányoztunk át.
Megállapítások: Az állam meghatározza a szektor működésének kereteit, de kiemelkedően fontos az optimális szabályozásra törekvés, mert míg az alulszabályozás a törvénytelen működés és a visszaélések melegágya lehet, a túlszabályozás a hatékony és eredményes működést akadályozhatja. Például a vállalkozásokra vonatkozóan a kezdeti profilkényszer kikötése utóbb beigazolódott, hogy gátló tényezővé vált és 2005-ben ki is került a szabályozásból. A történelem során a magántulajdonhoz kapcsolódott a megvédésének igénye, és ez
a védelmi igény a magánbiztonság expanziójának egyik jelentős katalizátora. A másik ilyen a kriminalitás növekedése, az emberek szubjektív biztonság-percepciójának romlása.
Érték: Mérföldkő a szakma történetében a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény, amely expressis verbis kinyilvánította, hogy nem a rendőrség kizárólagos feladata a közbiztonság védelme; abban kiemelkedően a magántulajdon védelmén keresztül a civil szférának is tevőleg részt kell vállalnia. Az 1998. évi IV. törvény által vált hivatalosan is elismertté a vagyonvédelmi szakma. A tanulmány ezekre szeretné a figyelmet irányítani. A magánbiztonság hatályos jogi környezetének reformja előtt állunk. A védendő érték jellemzőitől (érték
és veszélyeztetettség) függően kívánja a jogalkotó szabályozni a védelem jogi eszközeit, módszereit és az intézkedési jogosultságok körét. Ehhez azonban szükség van az alapok ismeretére, hiszen a magánbiztonság történetének ismerete elengedhetetlen az eredményes újraszabályozáshoz.
Hivatkozások
Biztonságpiac évkönyv (2018). A közösségépítésben rejlik a bűnmegelőzési munka ereje, interjú Hatala Józseffel, az NBT elnökével (pp. 192–194). Biztonságpiac Kft.
Christián L. (2010a). A bizonytalan alapra épülő ház, avagy a rendészet fogalmainak tisztázása. Iustum Aequum Salutare, 6(1), 175–192.
Christián L. (2010b). Mai magyar rendészet. Rendészeti Szemle, 58(5), 6–21.
Christián L. (Szerk.) (2014a). A magánbiztonság elméleti alapjai. Nemzeti Közszolgálati Egyetem.
Christián L. (2014b). Két új ág a rendészettudomány fáján. In Gaál Gy. & Hautzinger Z. (Szerk.), Rendészettudományi gondolatok (pp. 85–91). Magyar Rendészettudományi Társaság.
Christián L. (2015). A magánbiztonság aktuális nemzetközi trendjei, rövid hazai helyzetértékeléssel. In Gaál Gy. & Hautzinger L. (Szerk.), Modernkori veszélyek rendészeti aspektusai. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények, 16. (pp. 57–63). Magyar Hadtudományi Társaság.
Christián L. (2016). Rendőrség és rendészet. In Jakab A. & Gajduschek Gy. (Szerk.), A magyar jogrendszer állapota (pp. 681–707). Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont.
Concha Gy. (1901). A rendőrség természete és állása szabad államban. Magyar Tudományos Akadémia.
Czilják J. (2011). Magánbiztonsági szervezetek és a rendvédelem. Gaál Gy. & Hautzinger Z. (Szerk.), Pécsi Határőr Tudományos Közlemények, 12. (pp. 363–368). Magyar Hadtudományi Társaság.
Csege Gy. (2015). Magyarországi vagyonvédelem oktatás fejlődése és kilátásai a robbantásos cselekmények kezelésének tükrében. Műszaki Katonai Közlöny, 25(2), 173–182.
Fábián P. (2019). A személy- és vagyonvédelmi magánbiztonsági tevékenység jogi szabályozásának kialakulása és fejlődése. Jegyzet. Kézirat.
Finszter G. (2008). A rendészeti szervek működésének jogi alapjai. Rendőrtiszti Főiskola.
Finszter G. (2013). A rendészet elmélete és a rendészeti eszközrendszer. Nemzeti Közszolgálati Egyetem.
Galántai B. (2010). A polgári biztonságvédelem társadalmi integrációjának dilemmái - avagy hol tartasz magánbiztonsági szolgáltatás. In Gaál Gy. & Hautzinger Z. (Szerk.), Pécsi Határőr Tudományos közlemények, 11 (pp. 249–280). Magyar Hadtudományi Társaság.
Horváth B. (1990). A civil Belügyminisztérium a jövő rendőrségéért. Belügyi Szemle, 28(10), 3–9.
Karvasy Á. (1843). A politikai tudományok rendszeresen előadva. I–III. Streibig.
Kulcsár K., Markója I., Petrik F., Szijártó K. & Szilbereky J. (1985). Jog és törvényesség. Közgazdasági és Jogi Kiadó.
Kocsis Gy. (1992). Privatizáció’91. In Baló Gy. & Lipovecz I. (Szerk.), Tények könyve (pp. 35–49). Arcanum Kiadó.
Munkaadó Lapja (1998). Üzemi rendészet. 4. https://munkaugyilevelek.hu/1998/04/uzemi-rendeszet
Németh K. (2016). Rohác-Portik per. Pro és kontra. Publio.
Nyári É. (2012). Bűnüldözés és bűnmegelőzés. Hadtudományi Szemle, 5(1), 315–320.
Sallai J. (2019). Dr. Tóth József a rendészet és a jogtudomány jeles művelőjének élete, munkássága. Magyar Rendészet, 19(2-3), 207–216. https://doi.org/10.32577/mr.2019.2-3.10
Szabó L. & Szigeti L. (2011). Magánbiztonság, rendészet, rendvédelem. In Gaál Gy. & Hautzinger Z. (Szerk.), Pécsi Határőr Tudományos közlemények 12. (pp. 407–411). Magyar Hadtudományi Társaság.
Tóth N. Á. (2021). Rendészeti funkciótörténet, Belügyi Szemle, 69(7), 1149–1164. https://doi.org/10.38146/BSZ.2021.7.4
Varga Cs. (Szerk.) (2011). Aquinói Szent Tamás. A Summa Theologiae kérdései a jogról (pp. 251–253). Szent István Társulat.
.png)
