Az elévülés kérdésköre az átmeneti igazságszolgáltatás összefüggésében
Absztrakt
A jelen tanulmány célja az átmenti igazságtétel nehézségeinek bemutatása a rendszerváltást követő Magyarországon. A társadalom jelentős részében jogos igényként merült fel hazánkban a rendszerváltozás után az, hogy a kommunista diktatúra legfőbb felelőseit az általuk elkövetett bűncselekményekért akár szimbolikus jelleggel, vagy akár ténylegesen is – azaz büntetőjogilag – felelősségre vonják. Ez a típusú „megbüntetés” egy demokratikus társadalomban jellemzően kétféle módon valósulhat meg: vagy politikai döntés eredményeként, vagy pedig bíróság előtti felelősségre vonások formájában. A magyar döntéshozókat azonban az 1990-es évektől kezdődően az jellemezte, hogy nem igazán tudtak az adott kérdéssel megbirkózni. Az elévüléssel kapcsolatban az elévülés fogalmának és hatályos magyar szabályozásának az ismertetése mellett egyrészt be kívánom mutatni a nemzetközi jog szerint el nem évülő bűncselekményeket, másrészt pedig az elévülés nyugvása kérdéskörének az eltérő megítélését az egyes utódállamokban, annak megállapítása – és a kérdésre a megoldás nyújtása – végett, hogy az elévülés valóban jelenthetett volna-e tényleges akadályt a büntetőjogi felelősségre vonások terén. E körben a tanulmányom – többek között – a visszaható hatály tilalmának áttörését, illetve az elévülés kérdését járja körül, továbbá azt is vizsgálja, hogy van-e egyáltalán szükség az átmeneti igazságszolgáltatásra. Az elévülés problematikája a történelmi igazságtétellel kapcsolatosan abban merül fel, hogy bár a hatályos magyar szabályozás ismeri az el nem évülő bűncselekmények fogalmát, azonban a kommunista diktatúra legsötétebb időszakában ilyen fogalom a magyar büntetőjogban még nem létezett. Az 1950-es években hatályban volt magyar törvények ugyanis még nem ismerték az el nem évülő bűncselekmények kategóriáját, így például az 1956-ban hatályban volt Büntető Anyagi Jogszabályok Hatályos Összeállítása (BHÖ, 1950. évi II. törvény) 25. §-a értelmében még legsúlyosabb, azaz a halállal vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények elévülése is legfeljebb 15 év volt, amely idő eltelte után azonban az adott bűncselekménynek a büntethetőség már megszűnt. Álláspontom szerint – amely a tanulmányom egyik eredményének is tekinthető – a némethez, illetve a csehhez hasonló kógens jogszabályi háttér hiányában egy speciális jogi okfejtés az, amely az ilyen bűncselekmények esetében megalapozhatja az elévülés bekövetkezése hiányának a megállapíthatóságát, és a jelen tanulmányomban ezt kívánom bemutatni. Ez az a jogi okfejtés, amely alapján a volt pártvezetők büntetőjogi felelősségre vonhatósága mind a belső jognak megfelelően, mind nemzetközi jogilag egyaránt megalapozható lett volna, és ez az, ami alapján – a magyar Alkotmánybíróság e tárgyban hozott határozatával szemben – álláspontom szerint a büntetőjogi felelősségre vonásokra is sor kerülhet(ett volna), függetlenül egyébként attól a körülménytől, hogy az vádalku keretében, vagy hagyományos büntetőeljárás lefolytatása révén történt volna meg.
Hivatkozások
Arendt, H. (1998). The human condition. University of Chicago Press.
Arnold, J. (2001). Strafrecht in Reaktion auf Systemunrecht: Vergangenheitspolitik bei europäischen Transformationen. NNSU. https://doi.org/10.7208/chicago/9780226924571.001.0001
Asholt, M. (2016). Verjährigung im Strafrecht. Jus Poenale 3. Mohr Siebeck. Česká Republika NÁLEZ Ústavniho soudu České republiky (Sp. zn. Pl. ÚS 19/93), 25. In Varga, Cs. (Ed), Igazságtétel jogállamban. Német és cseh dokumentumok [Justice in the state governed by rule of law. German and Czech documents] (pp. 220–221). Szent István Társulat.
Csúri, A. (2004). A német múltrendezés egyes büntetőjogi aspektusai. [Some criminal aspects of the German transitional justice]. Acta Universitatis Szegediensis, Acta Juridica et Politica, 4(1-15), 150–154.
David, R. (2011). Lustration and transitional justice: Personnel systems in the Czeh Republic, Hungary and Poland. University of Pennsylvania Press. https://doi.org/10.9783/9780812205763
Elster, J. (1992). On doing what on can: An argument against post-Communist restitution and retribution. East European Constitutional Review, 1(2), 15–17. https://doi.org/10.1111/j.1467-9760.1993.tb00002.x
Eser, A. (1996). Schuld und Entschuldbarkeit von Mauerschützen und ihren Befehlsgebern. Zu einem ubewältigen Problem bei der Bewältigung von DDR-Alttaten. De Gruyter. https://doi.org/10.1515/9783110898415-020
Frank, J. (1930). Law and the modern mind. Transactions Publishers.
Frank, J. (1931). Are judges human? University of Pennsylvania Law Review.
Hack, P. (2012). Az átmenet igazságszolgáltatásának dilemmái. [The dilemmas of transitional justice.] Jogtudományi Közlöny, 2, 49–58.
Joseph, D. (1992). Der DDR-Unrechtsstaat und die Vergangenheitsbewältigung. Zweigeteilt. Über den Umgang mit der SED-Vergangenheit.
Kaiser, S. (2011). Zum Problem der Rechtsgrundlage für Mauerschützenprozesse. Facharbeit.
Kritz, N. (1995). The dilemmas of transitional justice. Transnational Justice. How emerging democracies reckon with former regimes. United States Institute of Peace Press.
Malamud-Goti, J. (1991). Punishment and a rights-based democracy. Criminal Justice Ethics, 10(2), 3–13. https://doi.org/10.1080/0731129X.1991.9991899
Nino, C. S. (1996). Radical evil on trial. Yale University Press.
Radbruch, G. (1946). Gesetzliches Unrecht und übergesetzliches Recht. Süddeutsche Juristen-Zeitung, 1(5), 105–107.
Schaefgen, C. (1991). Die Justiz darf nicht noch einmal versagen. DRiZ-Interview. Deutsche Richterzeitung, 69, 379–380.
Schißau, R. (2007). Strafverfahren wegen MfS-Unrechts. Die Strafprozesse bundesdeutscher Gerichte gegen ehemalige Mitarbeiter des Ministeriums für Staatssicherheit der DDR. Berliner Juristische Universitätsschriften.
Schlink, B. (1994). Rechtsstaat und revolutionäre Gerechtigkeit. Neue Justiz.
Schumann, M. (1992). Über den Umgang mit unserer Gescichte und die spezifischen ideologischen Grundlagen der Repression. Zweigeteilt. Über den Umgang mit der SED-Vergangenheit.
Shklar, J. N. (1964). Legalism: Law, morals and political trials. Harvard University Press.
Zétényi Zs. (2017). Néhány őszinte szó az igazságtételről, avagy megtettünk-e mindent, ami tőlünk tellett? [A few honest words about justice, or have we done everything we could?]. Hitel, 30(7-12, 36–65.
.png)
