Profilalkotás – kutatásokon át a helyszíni szemléig
Absztrakt
E tanulmány célja, hogy rávilágítson arra, hogy a tudományos megalapozottság, a széles körű elméleti ismeretek és a gyakorlati tapasztalat, szakértelem egyaránt nélkülözhetetlen elemei egy működőképes profilelemzési eljárás kidolgozásának és az azzal összefüggő kutatásoknak. Egy folyamatban lévő kutatás részeredményeivel és más kutatások eredményeinek áttekintésével igyekszem alátámasztani, hogy a statisztikai megközelítésű profilalkotás működőképes módszer az emberölés bűncselekmények elkövetőinek profilozásában. Azonban nem a statisztikai megközelítésű profil lehet az egyetlen használható módszer. Ha kizárólag statisztikai eljárásokat alkalmaznánk, azzal figyelmen kívül hagynánk az elkövetői viselkedés komplexitását, és nem is lenne szükség profilalkotó, viselkedéstudományi ismeretekkel rendelkező szakemberekre. A megoldást a multidiszciplináris, vegyes megközelítés jelentheti. Azonban bármilyen megközelítést is alkalmazunk a bűnüldözési, helyszínelési, nyomozási ismeretek kutatásokba való beépítése nélkül eredményeink – bár tudományos közegben megállhatják a helyüket – gyakorlati alkalmazhatósága kétségessé válhat.
Hivatkozások
Alison, L. & Rainbow, L. (2011). Professionalizing Offender Profiling - Forensic and Investigative Psychology in Practice. Routledge. https://doi.org/10.4324/9780203809259
Canter, D. & Heritage, R. (1990). A multivariate model of sexual offence behaviour: Developments in ‘offender profiling'. I. Forensic Psychiatry, 1(2), 185–212. https://doi.org/10.1080/09585189008408469
Copson, G. (1995). Coals to Newcastle? Part 1: A Study of Offender Profiling. Home Office Police Research Group.
Daniszewska, A. (2016). Serial Homicide. Profiling of Victims and Offenders for Policing. Springer. https://doi.org/10.1007/978-3-319-40054-9
Douglas, J. E., Ressler, R. K., Burgess, A. W. & Hartman, C. R. (1986). Criminal profiling from crime scene analysis, 4(4), 401–421. https://doi.org/10.1002/bsl.2370040405
Fenyvesi Cs. (2013). A kriminalisztika alapkérdései. In Hautzinger Z. & Gaál Gy. (Szerk), Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XIV. (pp. 341–349). Magyar Hadtudományi Társaság.
Fenyvesi Cs. (2016). Bűnügyi sakkjátszma a kriminalisztikai princípiumok tükrében. Belügyi Szemle, 64(11), 40–57. https://doi.org/10.38146/BSZ.2016.11.2
Fujita, G., Watanabe, K., Yokota, K., Kuraishi, H., Suzuki, M., Wachi, T. & Ostuka, Y. (2013). Multivariate Models for Behavioral Offender Profiling of Japanese Homicide. Criminal Justice and Behavior, 40(2), 214–227. https://doi.org/10.1177/0093854812458425
Garb, H. N. & Boyle, P A. (2003). Understanding why some clinicians use pseudoscientific methods: Findings from research on clinical judgment. Science and pseudoscience in clinical psychology. Guilford Press, 17–38.
Innes, B. (2007). Bűnös elmék. Skandi-Wald Könyvkiadó Kft.
Ivaskevics K. (2020). Bűnözői profilalkotás. In Haller J. (Szerk.), Rendészeti Pszichológia (pp. 111–147). Dialóg Campus.
Ivaskevics K. & Almond, L. (2019). Predicting the criminal record of Hungarian homicide offenders from crime scene behaviours, Psychology, Crime & Law, https://doi.org/10.1080/1068316X.2019.1611831
Lehoczki Á. (2014). Nehézségek és módszertani dilemmák a profilalkotás hazai kutatásában. Magyar Rendészet, 14(2), 51–61.
Lohner K., Hermann Z. & Haller J. (2021). Szexuális motiváció nyomai a tetthelyen: kriminálpszichológiától a kriminalisztikáig. Belügyi Szemle, 69(10), 1813–1828. https://doi.org/10.38146/BSZ.2021.10.10
Nagy E. & Elekesné L. Z. (2004). A specifikus elkövetői profilalkotás elmélete és gyakorlata. Belügyi Szemle, 52(6), 51–65.
Rainbow, L. & Gregory, A. (2009). Behavioural investigative advice: A contemporary view. The Journal of Homicide and Major Incident Investigation, 5(1), 71–82.
Salfati, C. G. & Canter, D. (1999). DiVerentiating stranger murders: Profiling offender characteristics from behavioral styles. Journal of Behavioural Sciences and the Law, 17(3), 391–406.
.png)
